Múlt-kor.hu

Hét híres ember bizarr szokásai II.

Hét híres ember bizarr szokásai II.

2019. március 8. 17:26 Múlt-kor

Miért vitte mindenhová magával a szemüvegét Franz Schubert? Ki volt az a zeneszerző, aki fejenállással indította a reggelét? Melyik francia író ivott napi félszáz adag kávét? Ki volt az a festőművész, aki napokon át ugyanazt a ruhát hordta és még éjjelre sem akart megválni tőle? Újabb hét híres történelmi személy, aki bizarr szokásai miatt is különleges helyet kaphat a történelemkönyvek lapjain.

Kesztyűben, saját széken

Kanada egyik leghíresebb zongoristája, Glenn Gould nem csupán virtuóz képességeiről és egyedi játékstílusáról híres. Különlegesen különc karaktere ő a zenetörténelemnek, ugyanis hipochondriáját és bogarasságát talán csak Nikola Tesláéhoz lehet hasonlítani. Gould bárhova is ment, mindig kabátot és kesztyűt viselt, mert annyira félt a baktériumoktól és a különféle betegségektől. Amikor pedig fellépett a színpadon, mindig vitte magával a saját szerencseszékét és csak azon volt hajlandó zongorázni.

A kreatív fejenállás

Számos jól bevált vagy éppen annak gondolt, de egyébként teljesen haszontalan módszert látott már a történelem a kreativitás fokozására. Miguel de Cervantes, a Don Quijote szerzője például úgy próbálta beindítani elméjét, hogy térdig érő hideg vízben áztatta a lábait. Salvador Dalí pedig fejenállást végzett addig, amíg szinte el nem ájult. Hasonló technikára esküdött Igor Stravinsky orosz-francia-amerikai zeneszerző is, aki minden reggelét 10-15 perces fejenállással indította, hogy készen álljon az alkotásra. Valószínűleg jól tette, ugyanis a 20. század egyik legnagyobb hatású zeneszerzőjévé vált.

Michelangelo és a higiénia teljes hiánya

Michelangelo di Lodovico Buonarroti Simoni, a történelem egyik legnagyobb művésze 1508-ban kapta meg a megbízást a Sixtus-kápolna mennyezetének kifestésére. Az 1512-ig tartó munkát egyes-egyedül végezte el, szinte vázlatok nélkül, és a födém alatt görnyedezve alkotott. A hatalmas kihívást jelentő, 40x13 méteres munka – már csak a testtartását tekintve is – szó szerint szenvedést okozott neki, mindez az alakjain is tetten érhető. Habár gazdagnak számított, kenyeret evett és vizet ivott munka közben. Meggyőződésévé vált, hogy a tisztálkodás egészségkárosító hatású, így amikor csak tehette, elkerülte azt. Habár megengedhette volna magának, hogy naponta új ruhákat hordjon, általában napokon át viselt egy-egy öltözetet és csizmát, amelyektől még éjszakára sem volt hajlandó megválni. Belegondolva, nem véletlen, hogy egyedül alkotott. Ugyanakkor lehet, hogy neki volt igaza, hiszen a korszakban igen kiemelkedő kort élt meg: 89 évesen hagyta itt e világot.

A kávéfüggő francia

Számos tanulmányt olvashatunk, hogy egy nap vajon hány kávét szabad elfogyasztani, hogy az egészségünkben ne essék kár. Bár Honoré de Balzac, a Huhogók világhírű szerzője ezeket természetesen nem olvashatta, ha mégis megtehette volna, bizonyára kiröhögte volna a szerzőket. A francia számára a kávé magát az életet jelentette. Nem három-négy, hanem napi 50 csészével hörpintett fel az „ördög italából”. Szüksége is volt rá, ugyanis a munkatempója eszméletlen volt. „Tizenhat, sőt huszonhárom órát dolgozott a napból, zárt zsalugáter és gyertyafény mellett (...) s hozzá, mint Voltaire, kannaszám hörpölte a kávét” – írta róla Egon Friedel. Az olykor 48 órán át megállás nélkül dolgozó regényíró az erőltetett életmód miatt 51 éves korában elhunyt.

Állva vagy ülve?

A 21. századi ember életének jelentős részét üléssel tölti. Ülünk munka közben, az étkezések során, az otthoni tévézés/mobilozás idején, és elég szívfájdító belegondolni, hogy emellett napi néhány percnyi álló mozgás is mennyire megterhelő tud lenni manapság. Egyáltalán nem véletlen, hogy az ülőmunkát végzők fogékonyabbak az elhízásra vagy például a szív- és érrendszeri betegségek is gyakoribbak körükben. Talán egyik legjobb megoldás az állítható magasságú íróasztal, amely azonban nem a mai kor találmánya.  Habár több évtizeddel ezelőtt kiváltságos munkának az ülőmunka számított, Virginia Woolf angol regényíró és Friedrich Nietzsche német filozófus – egymástól függetlenül – állóasztalt használtak alkotásuk során, ugyanis úgy vélték, így lehet valami igazán hasznosat létrehozni.

Szemüveg nélkül sehova

Franz Schubert a világ talán legpechesebb zeneszerzője volt. Salieri már gyerekkorában azt mondta róla, hogy mindent tud, amit a zenéről tudni lehet, ennek ellenére életében nem ismerték fel zenéjének jelentőségét. Ontotta magából a műveket, rövid élete során (31 évet élt) ezernél is több darabot írt, ám természete elviselhetetlen, külseje előnytelen, anyagi helyzete pedig nyomorúságos volt. Esténként mindig részegeskedett, hiába voltak befolyásos barátai, nyilvános hangversenyt csak egyszer adhatott, balszerencséjére akkor sem őt, hanem a hegedülő Paganinit éltette másnap az összes kritika.

Habár a róla készült ismert festményen szemüvegben látható, kevesen tudják, hogy valóban igen rossz volt a látása. Szemüveg nélkül szinte vak volt, így azt mindenhová magával vitte. Szó szerint. Még az ágyban sem vált meg tőle.

A 60 kávébabszem

Ludwig van Beethoven (1770-1827) zongoristaként már nyolcéves korától szerepelt a színpadokon, 12 esztendősen pedig már tanárát, Neefe-t helyettesítette az orgona mellett; 1792-ben telepedett le Bécsben, ahol az arisztokrácia kedvence lett, később zongora- és hegedűversenyeket, kilenc szimfóniát, nyitányokat, kísérőzenéket, baletteket, dalokat, kórusműveket komponált; egyetlen operája a Fidelio, amely a korabeli szabadító opera típusa, s amelyhez négy különböző nyitányt írt.

Beethoven nem tudott megülni a fenekén: titkára, Anton Schindler elmondása szerint miközben dolgozott, folyamatosan járkált, kezére újra és újra egy korsó vizet öntött, mélyen hümmögött és mély meditációba „zuhant”. Frissen pörkölt reggeli kávéjához gyakran saját kézzel válogatta ki az összesen hatvan babszemet, majd hosszú sétára indult, hogy kreatív energiákat gyűjtsön, fürdés közben pedig zenét szerzett.

Hét híres ember bizarr szokásai II.

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra