Múlt-kor.hu

Hét fotó, amely megrázta a világot

Hét fotó, amely megrázta a világot

2018. szeptember 6. 11:48 Múlt-kor

„Egy kép többet mond ezer szónál” – szól a közismert mondás, ami hatványozottan igaz a történelem esetében is. A 20. század emblematikus eseményeit ma már számos ikonikus fotóval tudjuk illusztrálni.

Amikor a Mennyei béke tere a pokol kapujává vált

Az 1989-es év a Távol-Keleten is a változás szelét hozta. A „demokrácia-mozgalom” résztvevői a piacgazdaságban már bevezetett reformokat a politika területére is ki akarták terjeszteni. Hu Jao-pang reformpárti politikus 1989. április 15-i halála után tüntetéssorozat kezdődött Pekingben. A napok alatt több százezresre duzzadó tömeg elutasította a nepotizmust és a korrupciót, helyettük demokráciát, sajtószabadságot és politikai reformokat követeltek.

Április 27-én a tüntetők áttörték a kordonokat, s a Kína jelképének számító Tienanmen-kaput is magába foglaló Mennyei Béke terére özönlöttek. A kommunista vezetés május 20-án rendkívüli állapotot vezetett be az országban, s vidéki katonai páncélos és gépesített egységeket irányított a fővárosba, amelyek június 3-án körbevették a teret, éjjel pedig tüzet nyitottak a fegyvertelen tüntetőkre. A véres kommunista példamutatás áldozatainak létszámát a kínai kormányzat mind a mai napig nem hozta nyilvánosságra, a becslések szerint 3000-7000 személy vesztette életét.

A történtek után számos fotóriporter érkezett az országba, akiket egy Tienanmen térhez közel eső szállodában szállásoltak el. A Peking Hotel ablakából azonban tökéletes volt a kilátás. A képen látható jelenetet valójában négy fotós is megörökítette, amint egy magányos diák percekig feltartóztatott egy sor tankot, amelyek a térre tartottak. Az elöl álló harckocsi sofőrje többször is megpróbálta kikerülni a magányos hőst, aki állandóan a tank elé lépett, s egyszer fel is mászott a járműre, hogy mondjon valamit a bent ülőknek, mire a közelben álló tüntetők odébb vonszolták a konok diákot. A világ sohasem tudta meg, ki volt az a szatyros fiatalember, aki az előző napok véres leszámolásai ellenére is képes volt saját életét kockáztatva kiállni a demokráciáért.

Fekete szeptember Münchenben

Az 1972-es müncheni nyári olimpia nyitott és barátságos hangulatban folyt: a sportolók – ma már elképzelhetetlen módon – azonosító nélkül, olykor a kerítésen át jártak ki az olimpiai faluból és vissza. Így amikor szeptember 5-én hajnali fél ötkor nyolc ember átmászott a kerítésen, az őrök egyáltalán nem gyanakodtak. Mint később kiderült, a Fekete Szeptember palesztin terrorszervezet állig felfegyverkezett tagjai voltak.

A terroristák két embert lelőttek, majd kilenc izraeli túszukkal elbarikádozták magukat, s 234 Izraelben bebörtönzött társuk, továbbá a hírhedt német baloldali Baader-Meinhof csoport vezetőinek szabadon bocsátását követelték, valamint szabad távozást Egyiptomba. Bár a zsidó állam semmiféle engedményre nem volt hajlandó, a 17 órás megállapodás végül sikerrel járt, s szabad elvonulást harcoltak ki maguknak. Az éjjel fél tizenegykor helikopterrel a fürstenfeldbrucki NATO-repülőtérre érkező csoportot öt mesterlövész és egy Boeing 747-es repülőgép várta, fedélzetén álruhás rendőri személyzettel.

A terrorista ügyekben gyakorlatlan német biztonsági szakértők túszmentő akciója azonban totális káoszba fulladt. Lövöldözés vette kezdetét, amelyben az összes túsz, öt terrorista és egy rendőr is életét vesztette, három támadó pedig sebesülten rendőrkézre került. A túszejtés helyszínéről több száz újságíró közvetített, ez volt az első alkalom, hogy egy terrortámadást valós időben sugároztak az egész világon. Az újságírók közt volt a LIFE magazin 36 éves, holland származású, Vietnámot is megjárt fotósa, Co Rentmeester is, akinek a müncheni olimpia legemlékezetesebb fotóit köszönhetjük.

A tábornok megölte a vietkongot, a fotó pedig a tábornokot

A vietnámi konfliktus, más néven a második indokínai háború során Dél-Vietnám és amerikai szövetségesei igen nehéz körülmények között harcoltak. Az idegen terep, az északiak gerilla harcmodora súlyos veszteségeket okoztak csapataiknak. 1968 januárjában Észak-Vietnám megindította az úgynevezett Tet-offenzívát, amellyel végső csapást akart mérni ellenségeire. Egyidejűleg és meglepetésszerűen valamennyi nagyobb dél-vietnami város ellen támadást intéztek.

A vietnámi háború kétségkívül leghíresebb képét a Koreában a tengerészgyalogosoknál is szolgáló Eddie Adams (1933-2004), az AP fotóriportere készítette, aki élete során összesen 13 háborúban járt fényképezőgépével. 1968 elején a fotós a déliek egyik járőröző csapatához csatlakozott, amely a korábban az északiak által megtámadott Saigon városába tartott. Nguyen Ngoc Loan tábornok vezette csoporthoz egyik nap egy megbilincselt civil ruhás vietkongot hoztak. Néhány pillanat múlva Loan a fogoly fejéhez tartotta fegyverét és hidegvérrel meghúzta a ravaszt.

Adams kivégzés előtti pillanatot megörökítő képe a tábornokot élete végéig kísértette, ezt követően mindenhol felismerték, s szidalmazták. A fotó azonban nem mondta el a teljes igazságot: az elfogott vietkong ugyanis néhány nappal korábban kivégeztette Loan egyik barátjának nyolctagú családját, mert az nem volt hajlandó együttműködni az északiakkal.

A fénykép a vietnámi háború borzalmainak ikonikus szimbólumává vált. Többek között a New York Times is címoldalra tette az Adamsnek 1969-ben Pulitzer-díjat hozó fotót, amely később jelentős szerepet játszott abban, hogy az amerikaiak háborúhoz való hozzáállása megváltozott.

Amerika gyásznapja

2001. szeptember 11-e reggelén 19 arab terrorista az Egyesült Államok jelképeinek számító objektumok elpusztításának céljával szállt fel négy amerikai repülőgépre. Az al-Kaida terrorszervezet gépeltérítői kések segítségével vették át az uralmat az utasszállítókon, amelyekből kettőt New York Manhattan szigetén álló Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba vezettek bele mindössze 17 perces különbséggel. Az American Airlines 77-es járata fél órával később az Amerikai Védelmi Minisztérium székhelyébe, a Pentagon ötszög alakú épületébe csapódott be, míg a negyedik vasmadár célpontja az eredeti tervek szerint a Capitolium vagy a Fehér Ház lehetett. Itt azonban az utasok lefegyverezték a terroristákat, ám a szerencsétlenséget már ők sem tudták elkerülni: Washingtontól 15 percnyire, a Pennsylvania állambeli, Shanksville közelében lezuhantak.

A katasztrófa utáni percek azonban újabb hősöket szültek. A helyszínre vezényelt tűzoltók testi épségük kockáztatásával álltak helyt a mentési munkálatok során, nem egy esetben áldozva fel életüket a kötelesség oltárán. 2001 szeptemberének tizenegyedik napján 343 tűzoltó és 23 rendőr vesztette életét a helyszínre vezényelt 200 egység és számtalan önkéntes közül, akiknek ezrek köszönhették életüket.

A több mint 15 000 alkalmazottnak munkát adó ikertornyok két órán belül kártyavárként omlottak össze. A pokoli terv azon a délelőttön közel háromezer életet követelt, amely szám az órák és napok elteltével még tovább emelkedett.

A fal két oldalán

A második világháborút követően a győztes hatalmak a vesztes németek fővárosát is megszállási övezetekre osztották. 1948-ra a francia, brit és amerikai zóna egyesült, s immáron Nyugat-Berlin szabad világa és a kommunista Kelet-Berlin állt szemben egymással, és bár bizonyos korlátozásokat mindkét oldalon bevezettek, az átjárás szabad maradt.

Az évek elteltével azonban a jólétet kínáló nyugat és a nyomorúságos körülményekkel teli kelet között egyre nagyobb szakadék keletkezett. Az NSZK egyre növekvő színvonala milliókat vonzott Németország szegényebb részéről, így másfél évtized alatt az NDK 17 millió polgárából 2,6 millióan döntöttek úgy, a szabad világot választják. Mivel félő volt, hogy a kommunista Németország gazdasága összeroppan – 1961 első felében már napi 1500-1900 kitelepülővel kellett számolniuk –, a kommunista vezetés elhatározta, ellehetetleníti a kivándorlás lehetőségét. 1961. augusztus 12-én Walter Ulbricht főtitkár aláírta a berlini fal építésére vonatkozó parancsot, amely „Kínai fal” hadművelet néven futott. Másnap 160 kilométer hosszú drótkerítést telepítettek Nyugat-Berlin köré, újabb két nap elteltével pedig megkezdődött a fal építése.

Az ideológiai vasfüggöny fizikai valóssággá vált, s egy 3,5 méter magas és 1 méter széles betonfalként testesült meg, amely a hidegháborúnak és a kommunista diktatúra embertelenségének jelképévé vált, családokat és barátokat szakítva szét. Az 1961. augusztus 26-án készült képen két anya látható, akik csak integetni tudnak gyermekeiknek és unokáiknak a frissen épült fal mögül.

Feltámadott a tenger

„Egy nép azt mondta: „Elég volt!” – szól Márai Sándor verse, emlékezve a magyarság talán legfontosabb 20. századi napjaira, amikor felkelt a világ egyik legerősebb szuperhatalmának elnyomása ellen. 1956. október 23-a estéjén közel 200 ezer ember lepte el a parlament előtti teret, a tüntetők kivágták a nemzeti zászló közepéből a szovjet mintájú címert és reformokat követeltek a kommunista vezetéstől.

Másnap szovjet csapatok vonultak be Magyarországra, s egy újabb nap elteltével megkezdődtek a tényleges harcok az orosz harckocsik és a magyar felkelők között. A magyar főváros utcái csatatérré változtak, a barikádok mögül több ezer tüntető nézett farkasszemet a túlerővel. Budapest hősei páratlan elszántsággal küzdöttek, a végsőkig védelmezve az állásokat. A november 11-ig tartó véres harcok során több mint háromezren vesztették életüket, az áldozatok 44 százaléka 25 évnél fiatalabb volt.

Az 1956 őszén történt magyarországi eseményekről rengeteg fotó készült és járta be a világsajtót. A több tucatnyi külföldi tudósító fényképei közül azonban a leghíresebb és legtöbbet elmondó Vagn Hansen, neves koppenhágai fotóriporter alkotása. A dániai Billed Bladet című folyóirat 1956. november 13-i számának címlapképéről is visszaköszönő fotó egy vörös hajú, szeplős, vattakabátos 15 éves lányt ábrázol, kezében egy dobtáras géppisztollyal a Corvin köz környékén. A visszaemlékezések szerint az örökké mosolygós, cserfes szakácsnövendék, Szeles Erika Kornélia november folyamán vöröskeresztesként segített a forradalom sebesültjein. A felnőttkort azonban nem érhette meg, 1956. november 7-én a fehér köpenyben dolgozó lányt munkája közben egy szovjet géppisztolyból halálos nyaklövés érte. Örök értékű fényképe nyugaton az 1956-os forradalom szimbólumává vált.

A hullahalmok tetején

Hitler embertelen parancsainak megfelelően a második világháború során zsidókat, romákat, fogyatékkal élőket, homoszexuálisokat és a nácik további vallási, politikai ellenfeleit szállították vonattal kényszermunkatáborokba, ahol a kiválasztási folyamatot követően a foglyok 12-15 órás műszakokban dolgoztak a német hadiipar számára. A gyengébb, idősebb vagy nagyobb ellenállást tanúsító foglyokat közvetlenül a gyilkos gázkamrákba küldték, majd testüket tömegsírokba helyezték vagy máglyán égették el. Az 1942-i wannsee-i konferencián a nácik az európai zsidóság totális kiirtásáról hoztak döntést, a módszerek folyamatosan változtak: a lőfegyver általi csoportos kivégzéseket kipufogógázzal ölő teherautók váltották fel, majd a halálig tartó kényszermunka került sorra, végül pedig a gáz általi tömeges megsemmisítések technikáját alkalmazták a halálgyárakban. Az emberiség ellen elkövetett egyik legnagyobb bűn, a holokauszt során az európai zsidóság mintegy kétharmada vesztette életét.

A háború végére a Hannover melletti Bergen-Belsen vált a legismertebb náci haláltáborrá. Ahogy a szovjet front egyre közeledett Németországhoz, a többi táborból is ide szállították a zsidók tömegeit. 1945 elejére már 42 ezren zsúfolódtak össze, az ellátás fokozatosan akadozott. Az utolsó hónapokban a halálozás elérte a napi 300-500 főt, az éhségtől félőrült foglyok elkezdték enni a halottakat, víz szinte egyáltalán nem volt, az emberi maradványokat pedig a végén már buldózerrel tolták a tömegsírokba. Az április 15-én megérkező briteknek megdöbbentő kép tárult a szemük elé: 60 ezer csontig soványodott fogoly és több mint 10 ezer temetetlen halott zsúfolódott össze az alig 1 négyzetkilométernyi területen. A híres, 1945. május 1-jén a francia Roger Viollet által készített képen az áldozataiba gyakran benzint fecskendező Fritz Klein doktor a bergen-belseni koncentrációs tábor egyik tömegsírjában, a hullahalmok tetején látható.

Hét fotó, amely megrázta a világot

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2018. ősz: Legendás apák és fiúk

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra