Múlt-kor.hu

Hat sorsfordító családi viszály a történelemből

Hat sorsfordító családi viszály a történelemből

Hat sorsfordító családi viszály a történelemből

Egy családi perpatvar kezdődhet egy félreértéssel, egy örökség körüli vitával vagy éppen egy feleség elcsábításával is. Néha azonban előfordul, hogy egy-egy ilyen nézeteltérés szinte szabályos háborúvá eszkalálódik a két fél között. Következzen hat sorsfordító családi viszály a történelemből!

Adidas és Puma

Adolf és Rudolf Dassler az 1920-as években indították be cipőgyárukat a németországi Herzogenaurach városában, először még édesanyjuk házában. Vállalkozásuk azután indult be igazán, hogy az 1936-os berlini olimpián az amerikai atléta, Jesse Owens az ő cipőjüket viselve nyerte meg az aranyérmet. Ezt követően azonban a két testvér kapcsolata súlyosan megromlott.

Egyesek szerint minden egy félreértés miatt kezdődött. A második világháborús bombázások idején történt, hogy amikor Adolf belépett egy óvóhelyre, ahol Rudolf és családja is éppen tartózkodott, annyit mondott: „Ezek a koszos fattyúk már megint itt vannak.” Bár Adolf valószínűleg a szövetségesek bombázóira gondolhatott, Rudolf úgy értette, hogy rá és családjára vonatkozik a megjegyzés.

Adolf és Rudolf Dassler

A konfliktus a háború után odáig mélyült, hogy a testvérek az üzleti életben is szakítottak egymással és rivális sportszergyártó cégeket alapítottak. Adolf saját beceneve – Adi – után az Adidas nevet adta vállalatának, míg Rudolf nevének kezdőbetűire alapozva a Ruda elnevezést választotta, amelyet később – a napjainkban már jóval ismertebb – Pumára változtatott.

A testvérek kapcsolata később sem javult. Gyáraikat a folyó két ellentétes oldalán húzták fel és a rivalizálás az egész város életére rányomta a bélyegét. Egyes boltok hamarosan már kizárólag Adidas, más üzletek csak Puma termékeket árultak, míg a két gyár dolgozói között olyan gyűlölködés alakult ki, hogy valóságos botránynak számított, ha valaki a másik cég alkalmazottainak egyikével kötött házasságot.

Háború a völgyben

Az Arizona állambeli Pleasant Valley a 19. század végén egy véres családi viszálynak volt a színhelye. Mind a Graham, mind a Tewksbury család állattartással foglalkozott, és bár a konfliktus kezdetének pontos körülményei ismeretlenek, valószínűsíthető, hogy marhatolvajlás állhat az ügy hátterében.

Ed Tewksbury lőnyílásokkal ellátott háza

A viszály 1880-as években indult és 1892-ben ért drasztikus véget, amikor Ed Tewksbury Temple városában meggyilkolta Tom Grahamet, aki családjának utolsó élő tagja volt.

Az örökösök csatája

Sterling és Stephen Clark a 20. század fordulójának igazi aranyifjai voltak. Mesés vagyonukat nagyapjuktól, Edward Clarktól örökölték, aki a világhíres varrógépet megalkotó Isaac Meritt Singer gyárának tulajdonostársa és korának sikeres ingatlanmágnása volt. 1882-es halála idején mintegy 50 millió dollár értékű örökséget hagyott utódaira.

Stephen és Sterling Clark

Nem meglepő talán, hogy a két testvér között éppen az örökség ügye okozta a konfliktust, igaz nem közvetlenül. Sterling, aki igazi kalandorként szolgált az Egyesült Államok hadseregében először a Fülöp-szigeteken, majd Kínában a boxerfelkelés idején, 1919-ben feleségül vett egy francia színésznőt, akinek egy korábbi kapcsolatából már volt egy törvénytelen gyermeke.

Amikor 1923-ban Sterling szerette volna úgy módosítani a családi alapítvány szabályait, hogy új családja is részesedhessen az örökségből, a dörzsölt üzletember Stephen ennek keményen ellenállt. A helyzet odáig fajult, hogy a két testvér ököllel esett egymásnak, majd életük hátralévő évtizedeiben már egy szót sem szóltak egymáshoz.

Texas legvéresebb viszálya

Texas legvéresebb családi viszálya az amerikai polgárháborút követően kezdődött és egészen az 1890-es évekig tartott. Egy oldalon William Sutton és a köré szerveződött rendfenntartó erők, míg velük szemben két testvér, Creed és Pitkin Taylor volt konföderációs katonákból szervezett társasága állt.

Egyesek szerint a konfliktus azután tört ki, hogy a Taylor-klán néhány tagja meggyilkolt két északi katonát, míg a rendőrök lelőttek egy, a Taylorokhoz tartozó férfit, akiről azt gyanították, hogy lótolvaj. A véres leszámolások mintegy három évtizeden keresztül folytatódtak és bár az áldozatok pontos száma nem ismert, a két oldal vezetői, így William Sutton és Pitkin Taylor is életét vesztette ezidő alatt.

„Ez itt Texas, ahol egy férfi megvédheti otthonának becsületét.”

A texasi Boyce és a Sneed családok konfliktusa 1911-ben kezdődött, amikor John Beal Sneed felesége, Lena bejelentette férjének, hogy el fogja őt hagyni egy másik férfiért, egy bizonyos Al Boycért. Beal erre egy szanatóriumba záratta feleségét, akit azonban hamarosan a Boyce fiú megszöktetett és együtt Kanadába menekültek.

Az északi országban azonban hamarosan letartóztatták őket és Lenát visszaküldték férjéhez. Időközben Al édesapja, Albert Boyce – aki egy hatalmas farm korábbi igazgatója volt – elintézte, hogy ejtsék az emberrablás vádját fiával szemben. Erre 1912 januárjában Beal lelőtte az idősebbik Boyce-t egy szálloda előcsarnokában. A nagy sajtónyilvánosság előtt zajló tárgyaláson először nem született ítélet, miután az esküdtek nem tudtak megegyezni Beal bűnös vagy ártatlan mivoltában.

Al Boyce és Lena Sneed

Márciusban aztán Beal apját is agyonlőtték. Bár a tettesek személyazonossága nem derült ki, Beal természetesen a Boyce család tagjaira gyanakodott és ezért szeptemberben egy templom udvarán agyonlőtte a feleségét elcsábító Al-t. Mai szemmel talán hihetetlennek tűnhet, de Bealt ezt követően mindkét gyilkosság ügyében felmentették. Ahogy az egyik esküdt fogalmazott a tárgyalást követően: „Ez itt Texas, ahol egy férfi megvédheti otthonának becsületét.”

1922-ben aztán mégis két év börtönre ítélték Bealt – az egyik esküdt megvesztegetése miatt a gyilkossági tárgyalások idején. Miután kiszabadult lelőtt egy férfit, aki korábban megölte a vejét. Bealt ezügyben is felmentette a bíróság. A meglőtt férfi túlélte az esetet és később sikertelenül próbálta meggyilkolni Bealt. Érdekesség, hogy Beal és Lena Sneed egészen a férfi 1960-as haláláig házasok maradtak.

Egy kis háború a polgárháború után

Moses Barber és családja az 1860-as években Florida legnagyobb marhatartói közé tartozott. A család emellett a polgárháborút követő rekonstrukció politikájának éles ellenzője volt és következetesen megtagadták, hogy megfizessék a gyűlölt kormányzatnak járó adót.

Moses Barber

A helyi sheriff, David Mizell ezért kompenzációként elkobozta a Barberek néhány marháját. Moses erre bejelentette, hogy ha a sheriff újra beteszi a lábát a birtokára, akkor azonnal agyonlövi. Ígéretét 1870-ben be is tartotta, amikor David ismét megérkezett az adósságot behajtani.

David Mizell

A sheriff meggyilkolását követően a Mizell család bosszúhadjáratot indított a Barber család tagjai ellen, akik ezt természetesen hasonlóképpen viszonozták. A „küzdelmekben” 41 ember vesztette életét, köztük maga Moses Barber is. A két család végül csak 1940-ben békült ki egymással, amikor egy Barber feleségül vett egy Mizellt.

Hat sorsfordító családi viszály a történelemből

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2017. tél: Hitler elfeledett szövetségesei

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr
Impresszum

Főszerkesztő: Bartal Csaba
Főszerkesztő-helyettes: Ács Tibor Adrián
Felelős szerkesztő: Kulcsár Ádám
Munkatársak: Báló Edina, Czókos Gergő, Hajdu T. Tibor, Lados Tamás

Kapcsolat

info@mult-kor.hu

 

Váltás az asztali verzióra