Múlt-kor.hu

Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai

Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai

Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai

Az első világháborút lezáró békeszerződések teljesen feldarabolták az Osztrák-Magyar Monarchiát. Az évszázadokig egységes közép-európai birodalom helyét számos új, kisebb állam foglalta el. A háborút követő zavaros években azonban nem csak a jól ismert utódállamokat kiáltották ki, hanem rövid időszakokra más, mára nagyrészt már elfelejtett államalakulatok is megszülettek.

Lajtabánság

Jól ismert történet, hogy a trianoni békeszerződésben meghúzott határokon utólag egyedül nyugaton, Sopron környékén sikerült változtatni. A leghűségesebb város és a környező falvak lakossága népszavazáson nyilváníthatott véleményt arról, hogy Ausztriához vagy Magyarországhoz akar a jövőben tartozni. Az osztrák állam azonban nem pusztán jószántából egyezett bele a kétséges – és számára végül kedvezőtlen – végkimenetelű referendumba.

Prónay Pál

Nyugatmagyarország – vagy immár Burgenland – elszakítását követően néhány katonatiszt, élükön Prónay Pállal és Héjjas Ivánnal, egy szabadcsapatot szervezett a terület felszabadítása érdekében. A Rongyos Gárda névre keresztelt alakulat az egykori Székely Hadosztály maradványaiból, leszerelt katonákból, egyetemistákból állt. Ugyancsak csatlakozott hozzájuk mintegy száz fő bosnyák és albán muszlim önkéntes, akik Durics Hilmi Huszein (a Monarchia egykori tábori imámja, majd később budai főmufti) vezetése alatt érkeztek.

A Rongyos Gárda szembeszállt a terület átvételére érkező osztrák csendőrséggel és Ágfalvánál vissza is szorították őket. A vezetők következetesen megtagadták a magyar kormány parancsát a visszavonulásra és 1921. október 4-én Prónay Pál a felsőőri templom előtt bejelentette, hogy nem hajlandóak elismerni a békeszerződést és egy új államot kiáltott ki a vitatott területen Lajtabánság néven.

A Rongyos Gárda tagjai

A Lajtabánságot természetesen egyetlen állam sem ismerte el és nem is tudta ellátni a hagyományos állami funkciókat – igaz, egy pesti nyomdában készültek lajtabánsági bélyegek, amelyek később igazi kincsnek számítottak a gyűjtők körében. A furcsa vállalkozás azonban egy fontos eredményt elért: az addig elutasító osztrákok Velencében végre hajlandóak voltak tárgyalóasztalhoz ülni a magyar kormánnyal a határ felülvizsgálatának kérdése kapcsán. Itt a magyar fél garantálta a rongyosok visszavonását, cserébe a soproni népszavazás kiírásáért. A megállapodásnak sikerült is érvényt szerezni, és Prónay csapatai hamarosan kivonultak a kérdéses területről. A Lajtabánság így alig egy hónapnyi fennállást követően, november 5-én szűnt meg létezni.

Hiénc Köztársaság

Nem a Lajtabánság volt az első kísérlet az osztrák-magyar területi vita ilyen módon történő eldöntésére. Már 1918 novemberében történt hasonló kísérlet az osztrák szociáldemokrata politikus, Hans Suchard vezetésével, aki november 22-én Nagymartonban egy új állam születését jelentette be, amelynek – a helyi németek elnevezése alapján – a Hiénc Köztársaság nevet adta.

Hans Suchard

A hiénc állam azonban mindössze két napig létezett, a magyar katonai erők gyorsan reagáltak és visszavették az irányítást a terület felett. Suchardot elfogták és mint árulót halálra ítélték, igaz, a kivégzést végül nem hajtották végre.

Vendvidéki Köztársaság

A napjainkban Szlovéniához tartozó Muravidék területe ugyancsak erősen vitatott volt az 1918-20-as években. A terület helyi önkormányzatai már 1918 őszétől szinte önállóan igazgatták az itteni településeket, mígnem 1919 tavaszán a Tanácsköztársaság igyekezet kiterjeszteni ide befolyását.

Tkálecz Vilmos és felesége

A kommunista hatalom népszerűtlenségét egy helyi kalandor és csempész, Tkálecz Vilmos igyekezett kiaknázni és társaival május 29-én Muraszombaton kikiáltották a Vendvidéki Köztársaságot vagy más néven Mura Köztársaságot. Tkálecz a következő napon már egy táviratban tudatta Kun Bélával az új állam megszületését és kérte „a Magyar Tanácsköztársaság csapatainak Mura Köztársaság területéről való azonnali visszavonását.”

A Tanácsköztársaság offenzívája a Vendvidék ellen

A „válaszra” sem kellett sokáig várnia, június 2-án meg is indult a magyar Vörös Hadsereg vendvidéki offenzívája, amely alig hat nap fennállást követően eltörölte a furcsa kis országot. Tkálecz ezt követően Ausztriába menekült, a Muravidéket pedig hamarosan a szerb hadsereg erői szállták meg.

Baranya-bajai Szerb-Magyar Köztársaság

A trianoni határok nem csak Magyarországon, de a szomszédos államokban is csalódást keltettek. A szerbek területi igényei a mai határoknál jóval északabbra nyúltak és ennek megfelelően igyekeztek kész helyzet elé állítani a békekonferenciát Baranya megye szinte teljes egészének katonai megszállásával. Terveiket akkor sem adták fel, amikor a békeszerződés már egyértelműen rendelkezett arról, hogy Baranya nagyobbik része és Pécs Magyarországhoz fog tartozni a jövőben is.

Pécs élén ekkor azonban Horthy formálódó rendszerével egyértelműen szembenálló, a Károlyi-kormányban majd a Tanácsköztársaság idején is fontos pozíciókat betöltő Linder Béla és köre állt, akik kérték arra kérték a délszláv államot, hogy védjék meg a területet, amíg Budapesten demokratikus kormány alakul.

Dobrovits Péter önarcképe

Ahogy azonban egyre inkább elkerülhetetlennek látszott a magyar hadsereg bevonulása a Dunántúl déli térségébe, a pécsi szocialisták még egy utolsó kísérletet tettek. 1921. augusztus 14-én a szerbek által megszállt területek szakszervezeteit egy kongresszusra hívták Pécsre, ahol 15-20 ezer ember előtt egy új államot kiáltottak ki, Baranya-bajai Szerb-Magyar Köztársaság néven. A köztársaság első elnöke, a pécsi szerb családból származó festő, Dobrovits Péter lett.

A Baranya-bajai Szerb-Magyar Köztársaság azonban mindössze egy hetet élt meg. A délszláv hadsereg végül alávetette magát a békében foglaltaknak és kivonult a területről. A helyükre érkező Nemzeti Hadsereg bevonulása pedig augusztus 21-én lezárta a kis állam alig egy hetes történetét.

Bánáti Köztársaság

A Duna, a Tisza és a Maros által határolt Bánság a korabeli Magyarország etnikailag egyik leginkább kevert régiója volt. Magyarok, szerbek, románok, németek és számos kisebb nemzetiség lakta az első világháború végén, így a tárgyalások során a területre a magyar kormány mellett Szerbia és Románia is igényt tartott.

Az őszirózsás forradalommal hatalomra jutó Károlyi Mihály széles körű autonómia ígéretével igyekezett Magyarország oldalára állítani az elszakadást kívánó nemzetiségeket. Eme kísérlet egyik legkülönösebb lépése volt a Bánáti Köztársaság létrehozása a Bánság területén, Temesvár központtal 1918. november 1-én. Az új államot a német származású Róth Ottó vezette, aki a soknemzetiségű területen egy svájci-modell alapján felépülő államot képzelt el. A 24 napig fennálló államot egyedül a Károlyi vezette magyar kormány ismerte el.

A Bánáti Köztársaság

A terület szláv lakosai azonban nem álltak az új államalakulat mellé, így Róth és a védelem megszervezésére kinevezett Bartha Albert képtelen volt annak határait megvédeni a Bánát és Bácska területére érkező francia csapatoktól. A régiót a trianoni békeszerződés kettévágta, így nagyobbik, keleti része Romániához, a nyugati pedig a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került.

Szlovák Tanácsköztársaság

A Magyarországon 1919 tavaszán puccsal hatalomra jutott kommunistáknak gyorsan be kellett látniuk, hogy nem kerülhetik el az ország fegyveres megvédelmezését. A Tanácsköztársaság által felállított Vörös Hadsereg nagy lendülettel látott neki a toborzásnak és április közepére a magyar haderő létszáma újra meghaladta az 50 ezer főt.

A magyar Vörös Hadsereg ezt követően kísérletet tett a fegyverszünetben kijelölt demarkációs vonalakat átlépő csehszlovák és román csapatok visszaszorítására. A legnagyobb sikereket a Stromfeld Aurél vezette csapatok érték el, akik az északi hadjárat során mélyen benyomultak a Felvidékre, visszafoglalták többek között Érsekújvárat és Kassát, illetve sikeresen elválasztotta egymástól a cseh és román haderőt.

A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása

Az újonnan felszabadított-megszállt területeken a világforradalmat zászlajára tűző Kun Béla egy új kommunista állam megszervezése mellett döntött, így 1919. június 16-án Eperjesen kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. Élére a cseh kommunista Antonín Janousek került, vezetésébe pedig számos magyar kommunista is bekerült. Így például a hadügyi népbiztos a későbbi magyar miniszterelnök, Münnich Ferenc lett.

A szlovák tanácsállam azonban nem bírta a helyi lakosság támogatását és természetesen nemzetközi elismerésre sem számíthatott. Miután a budapesti Forradalmi Kormányzótanács elfogadta Clemanceau francia miniszterelnök ajánlatát – miszerint a magyar csapatok Felvidékről történő kivonásáért cserébe a románok kiürítik a megszállt Tiszántúlt – a csehszlovák katonaság gond nélkül foglalta vissza a területet. A Szlovák Tanácsköztársaság így alig három hét fennállást követően megszűnt létezni.

Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2017. tél: Hitler elfeledett szövetségesei

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr
Impresszum

Főszerkesztő: Bartal Csaba
Főszerkesztő-helyettes: Ács Tibor Adrián
Felelős szerkesztő: Kulcsár Ádám
Munkatársak: Báló Edina, Czókos Gergő, Hajdu T. Tibor, Lados Tamás

Kapcsolat

info@mult-kor.hu

 

Váltás az asztali verzióra