Múlt-kor.hu

Hat eltaszított királyi hitves, aki végül felülkerekedett férjén

Hat eltaszított királyi hitves, aki végül felülkerekedett férjén

A történelem során a legtöbb királyi házasságot sokkal inkább politikai szempontok, mintsem őszinte szerelem okán kötötték. Ennek megfelelően gyakran előfordult, hogy királynék és hercegnők boldogtalanul, az udvari élet perifériáján kényszerültek leélni életüket. Voltak azonban többen is, akik szembeszálltak férjeikkel és végeredményben győztesként kerültek ki a házastársi konfliktusból.

A német hercegnő, akiből Oroszország egyik legnagyobb cárja lett

A leghosszabb ideig hatalmon lévő orosz uralkodónő, Nagy Katalin eredetileg Zsófia néven látta meg a napvilágot Keresztély Ágost anhalt-zerbsti herceg lányaként. A német hercegnőt egy ügyes diplomáciai húzással és a Habsburg-Romanov kapcsolatok gyengítésében erősen érdekelt II. Frigyes porosz király hathatós támogatásával sikerült eljegyezni az orosz trónörökössel, a későbbi III. Péterrel. A cári udvarba érkezve nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy megkedveltesse és elfogadtassa magát újdonsült hazájával, ezért oroszul tanult, majd az ortodox hitre is áttért. Ekkor kapta az „új” keresztségben a Katalin nevet.

Katalin és III. Péter házassága azonban nem bizonyult sikeresnek. A cár felváltva ignorálta és bántalmazta feleségét, és számos szeretőt tartott. Ezzel párhuzamosan a cár külpolitikája egyre inkább szembefordította vele az orosz nemességet is. Alig pár hónappal Péter trónralépését követően, miközben a cár udvartartásával egy vidéki birtokra távozott, a cári testőrség palotaforradalmat robbantott ki és III. Péter helyett feleségét helyezték a trónra, II. Katalin néven. A hatalmától ily módon megfosztott Pétert néhány nappal később egy verekedés során meg is ölték.

Az 1762. szeptemberében megkoronázott II. Katalin több mint három évtizeden keresztül tartó regnálását az orosz állam egyik fénykoraként tartják számon. A többek között Voltaire-rel is levelező, tanult cárnő felvilágosult abszolutizmusa megerősítette és részben modernizálta Oroszországot, amely ekkor szilárdította meg kétségbevonhatatlanul nagyhatalmi státuszát Európában.

Az angol királyné, aki meghódította a szigetországot

A francia királylány, Izabella mindössze 12 éves volt, amikor édesapja, IV. Fülöp Angliába küldte, hogy ott II. Edward felesége legyen. Az újdonsült angol királyné azonban már a mennyegzőt követő lakomán megtapasztalhatta, hogy házassága valószínűleg nem lesz boldog. Edward minden idejét kegyencével – és egyesek szerint szeretőjével – Piers Gavestonnal töltötte.

Miután Gaveston 1312-ben egy politikai merénylet áldozata lett, Izabella sorsa rövid időre jóra fordult. Négy gyermeket is szült a királynak, akivel ekkor a magánéletben is szeretetteljes kapcsolatot ápolt. Hamarosan azonban Edward egy új kegyencet – és a korabeli vádak szerint egy új szeretőt – vett maga mellé a kegyetlen Hugh le Despenser személyében.

Despenser hatalmas befolyással bírt az uralkodó felett, ami sokaknak nem tetszett – köztük érthető módon Izabellának sem. A királyné 1325-ben egy csellel rávette férjét, hogy engedje őt hazautazni Franciaországba egy „diplomáciai útra”, ahol aztán viszonyt kezdett a Despenser befolyása ellen 1321-22-ben felkelést szervező és azóta száműzetésbe kényszerülő Roger Mortimerrel.

Izabella és Mortimer hadsereget toboroztak és Angliába hajózva egy újabb lázadást indítottak a király és gyűlölt kegyence ellen. Vállalkozásukat, amelynek harcai során Izabella állítólag sokat sejtetően özvegyi ruhát viselt, végül siker koronázta. Despensert kivégezték, míg II. Edwardot lemondatták fia, III. Edward javára. A trónfosztott király rövidesen szintén meghalt – bizonytalan körülmények között ugyan, de sokak szerint Mortimer parancsára ölték meg.

Bár a királyné és szeretője ezzel egy rövid időre sikeresen magukhoz ragadták az Anglia feletti hatalmat. A fiatal III. Edward nem kívánta kiengedni a hatalmat a saját kezéből és rövidesen szembefordult Mortimerrel, majd kivégeztette őt, míg Izabella ismét száműzetésbe kényszerült egy időre. Később aztán visszatérhetett az udvarba, ahol a vallásnak szentelte hátralévő életét.

VIII. Henrik legbölcsebb felesége

VIII. Henrik hat felesége közül talán nincs még egy, akit olyannyira elfeledett a történelem mint Klevei Annát. Nem véletlen, hiszen híres angol uralkodóval kötött házassága mindössze néhány hónapig tartott. Szemben Henrik többi feleségével, Anna kiválasztása nem érzelmi, hanem színtisztán politikai alapon történt. Na meg egy egy világhíres átverés révén.

A szövetségest kereső Henrik ugyanis udvari festőjét, Hans Holbeint küldte a klevei fejedelem udvarába, hogy készítsen portrét annak lányáról, hogy megbizonyosodjon róla, hogy valóban megfelel-e az igényeinek. Holbein pedig egy szemkápráztatóan gyönyörű fiatal lány portréjával tért vissza urához, aki azonnal nyélbe is ütötte a mennyegzőt. Amikor azonban élőben is találkozott az új arával, szomorúan, majd dühösen konstatálta, hogy Anna valójában meglehetősen távol áll a kor szépségideáljától. A „Flandriai Kancával” (ahogy Annát ekkoriban emlegették) való házasság legnagyobb kárvallottja a klevei szövetség, és így a házasság mellett erősen kampányoló Thomas Cromwell kancellár lett, akit Henrik hamarosan lefejeztetett.

Anna azonban bölcsebb volt, mint a néhai kancellár és Henrik más, tragikusabb sorsú feleségei. Amikor a király nem sokkal a mennyegzőt követően viszonyt kezdett Howard Katalinnal és a házasság érvénytelenítését követelte, Anna készséggel teljesítette minden kívánságát.

Ezzel a lépésével, talán bátran kijelenthető, Klevei Anna VIII. Henrik legsikeresebb feleségévé lépett elő. Válásukat követően a „király húgává” vált, kastélyokat, szolgálókat és gazdag apanázst kapott a koronától élete végéig. Közeli kapcsolatot épített ki a király két lányával, Máriával és Erzsébettel, majd később magával Henrikkel is. Végül 1557-ben hunyt el, békében, jólétben, udvara szeretete által övezve – és túlélve mind Henriket, mind az öt másik feleséget.

A királynő, aki elhozta Grúzia aranykorát

III. György grúz király 1178-ban úgy döntött, hogy egyetlen gyermekét, Tamar hercegnőt társuralkodóvá koronáztatja. Így, amikor 1184-ben a király elhunyt, Tamar lett Grúzia egyedüli uralkodója, akit a korabeli dokumentumokon gyakran Tamar királyként címeztek.

Befolyásos nagynénje hatására Tamar György novgorodi herceget tette meg férjéül 1185-ben, aki azonban nem bizonyult jó választásnak. György gyakran részegeskedett, erőszakos volt és nem tudta kontrollálni indulatait. Amikor 1188-ban nagy nyilvánosság előtt azzal vádolta Tamart, hogy a meddősége miatt nem született még gyerekük, a királynő véget vetett a házasságnak. Száműzetésbe küldte volt férjét (és kegyesen még bőkezű „nyugdíjat” is juttatott neki), majd rövidesen újra megházasodott és két egészséges gyermeknek adott életet.

György azonban nem tudott megbékélni a helyzettel és hamarosan lázadást indított Tamar ellen. Miután a királynő ezt leverte, György ismét száműzetésbe vonult, ahonnan 1200-ban török katonák élén rontott ismét Grúziára. Második kísérlete sem vezetett eredményre és vereségét követően eltűnt a forrásokból.

Tamara közel három évtizedig tartó uralkodását gyakran Grúzia aranykoraként szokták emlegetni. Az utókor a „Nagy” melléknevet adta neki, míg az ortodox egyház szentként tiszteli.

A királyné, akit sosem koronáztak meg

IV. György még trónörökös korában meglehetősen fényűző és botrányok övezte életet élt, ami egyre nagyobb adósságokba kényszerítette. Apja, III. György pedig csak azzal a feltétellel volt hajlandó kifizetni ezeket, amennyiben fia beleegyezik, hogy feleségül veszi a gazdag hozománnyal kecsegtető brunswicki hercegnőt, Karolinát.

Az 1795-ben rendezett mennyegző és az azt követő házasság azonban nem úgy sült el, ahogy azt egy angol királytól elvárták. Beszámolók szerint György herceg, miután találkozott jövendőbelijével sietősen visszatért szobájába egy pohár brandy elfogyasztására. Karolina sem volt jobb véleménnyel a trónörökösről és megjegyezte, hogy „nagyon kövér és egy cseppet sem olyan jóképű mint a portréján”.

Bár házasságuk első napjainak eredményeképpen a párnak született egy Sarolta névre keresztelt lánya, de néhány héttel később már külön éltek egymástól. Karolina saját udvartartást vezetett, árvagyerekeket fogadott örökbe, szeretőket tartott és beutazta Európát.

Amikor IV. György 1820-ban végre trónralépett, mindent megtett annak érdekében, hogy megakadályozza azt, hogy feleségéből királyné legyen. A hatalmas szenzációt keltő perben a közvélemény azonban erősen Karolina pártját fogta, aki minden tiltás ellenére felbukkant György koronázásán és beállt a Westminster Apátság kapujába. Bár végül nem engedték belépni a koronázásra, és alig egy hónappal később Karolina elhunyt, az utókor igazságot szolgáltatott neki, már ami az őt megillető királynéi címet illeti. Sírkövén ugyanis a következő szöveg szerepel: „Itt nyugszik Karolina, Anglia sértett királynéja”.

A nép hercegnője

Az angol főnemesi családból származó Diana alig 19 éves volt, amikor feleségül ment Károly brit trónörököshöz 1981-ben. Az „évszázad esküvője” azonban a valóságban korántsem volt egy igazi szerelmi történet. Károlyt érzelmei mindvégig inkább korábbi szeretőjéhez, Camilla Parker Bowles-hoz fűzték, amivel kapcsolatban Diana egyszer úgy fogalmazott, hogy „házassága meglehetősen zsúfolt, minthogy hárman vannak benne”.

A bulímiában és depresszióban is szenvedő Diana azonban rövidesen megtalálta igazi hatalmát. Korának valóságos ikonjává vált és népszerűsége messze elhalványította Károlyét. Napjainkban pedig, immár húsz évvel a hercegnő tragikus autóbalesetben bekövetkezett halála után, a királyi család igazi sztárja még mindig nem a trónra már évtizedek óta „várakozó” walesi herceg, hanem kettejük legidősebb fia, Vilmos és családja. Egyes közvéleménykutatások szerint pedig a brit társadalom egy jelentős része azt szeretné, hogy II. Erzsébetet ne is Károly, hanem rögtön Vilmos kövesse majd a trónon.

Hat eltaszított királyi hitves, aki végül felülkerekedett férjén

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2017. ősz: Kalandos középkor

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr
Impresszum

Főszerkesztő: Bartal Csaba
Felelős szerkesztő: Kulcsár Ádám
Munkatársak: Ács Tibor Adrián, Czókos Gergő, Hajdu Tibor, Tóth Judit

Kapcsolat

info@mult-kor.hu

 

Váltás az asztali verzióra