Franciaország utolsó párbaját az űrkutatás és a rockzene fénykorában vívták
2019. május 15. 09:36 Múlt-kor
Napjaink átlagembere biztosan úgy gondolná, hogy a párbaj a 20. században nem számított törvényes vitamegoldási módnak sehol Európában. Ebben azonban igencsak tévedne: nem csupán a század elején fordultak még elő párbajok a 19. századi úri becsület szellemében, de még 1967-ben is vívtak ilyet Franciaországban, ráadásul nem is akárkik: két politikus, akik a parlamentben szólalkoztak össze.
A párbajokat az újkori Európában már többnyire nem a másik fél megölésének szándékával vívták, bár óhatatlanul előfordultak ekkoriban is ilyen esetek. A párbaj jelentősége inkább szimbolikus volt – a becsületében megsértett (vagy legalábbis magát annak érző) fél azért hívta ki ellenfelét, hogy demonstrálja hajlandóságát becsülete megvédésére, akár az élete árán is, ezzel „kiengesztelve” dühét, és bizonyítva becsületességét.
A legelterjedtebb fegyverek a napjaink vívósportjából ismert, azonban rugós csúcs helyett valódi sérülés okozására képes heggyel ellátott fegyverek voltak, de voltak időszakok, illetve országok, amelyekben a korabeli elöltöltős, egylövetű pisztolyok (bizonyos távolságból elsütve) voltak a bevett eszközök. Általában a kihívott fél előjoga volt mind az időpont, mind a használatos fegyver kiválasztása.
Párbajozni eredetileg a nemesség kiváltsága volt Európában, azonban az újkorban a polgárság is szokássá emelte. A központi államhatalom megerősödésével sok országban már a 17. századtól igyekeztek törvényileg tiltani az ilyesfajta önbíráskodó viselkedést, azonban – becsületbeli kérdés lévén – sokáig nem tartatták be e törvényeket, különösen nem az arisztokráciával szemben. Nagy-Britanniában a 19. század közepére ment ki a divatból a párbajozás, míg az európai kontinensen a századfordulóra köszöntött be az alkonya (az Osztrák–Magyar Monarchiában IV. Károly alatt tiltották be 1917-ben).
René Ribière gaulle-ista és Gaston Defferre szocialista képviselő 1967 tavaszán heves vitába keveredett a párizsi Nemzetgyűlésben, ez odáig fajult, hogy Defferre azt kiáltotta képviselőtársára: „Fogd be, hülye!” („Taisez-vous, abruti!”), mire Ribière – miután Defferre nem volt hajlandó bocsánatot kérni szavaiért – párbajra hívta ki. A viadalhoz párbajtőrt használtak, amely a vívásban használatos legnehezebb eszköz – nagyobb, mint a kard, hosszában (110 centiméter, ebből 90 centiméter a rugalmas penge) megegyezik a tőrrel, azonban nehezebb annál.
A párbaj 1967. április 21-én, egy Párizstól nyugatra, Neuilly-sur-Seine-ben található magánterületen került megrendezésre, bírája Jean de Lipowski külügyi államtitkár volt. Mivel Ribière-nek másnap volt esedékes az esküvője, Defferre megfogadta, hogy oly módon fogja megsebezni, amely igencsak el fogja rontani a nászéjszakát.
Elsőként Defferre ejtett sebet Ribière karján, azonban a kihívó a viadal folytatását kérte. Miután a szocialista képviselő másodszor is megszúrta ellenfelét a karján, de Lipowski befejezettnek nyilvánította a párbajt. Arról nem készült feljegyzés, okoztak-e Ribière-nek bármilyen gondot a sebesülései a nászéjszakán.
Defferre később 1981 és 1984 között François Mitterrand kormányában volt belügyminiszter, és természetes halált halt 1986. május 7-én, 75 éves korában. Ribière 1998. december 25-én, 76 évesen hunyt el. A két politikus karrierjétől függetlenül beleírta nevét a történelemkönyvekbe, mint a Franciaországban vívott utolsó párbaj résztvevői.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
