Múlt-kor.hu

Főszerkesztői köszöntő 2015. nyár

Kedves Olvasó,

első ránézésre nem kimondottan vidám, sokkal inkább meghökkentő témákkal sikerült nyári számunkat telepakolni, de bízom benne, hogy mindenki rábukkan a kedvenc történetére - valahol Balatonaliga és Split között.

Nekem több is van. De ez nem meglepő.

Az első Krúdy Gyuláról szól. Arról, hogy az illatok, az ízek, a színek és a szerelmes szépasszonyok poétája valójában sosem evett igazán jót. Vinkó József, a nullkalóriás csemegék koronázatlan császármorzsája olyan remek látleletet adott Krúdy gyomorbajáról, hogy az bármelyik irodalomtörténésznek (és belgyógyásznak) a javára válna. Kifejezetten elszomorított, amikor megtudtam, hogy ez az ember nem volt ínyenc, és csak vágyakozott arra, hogy egyszer olyan jóízűen bezabáljon - amolyan 3 Michelin csillagos módra -, ahogy tette azt nem egyszer Jókai Mór. Viszont úgy írt a fenségesebbnél fennségesebb fogásokról, hogy attól diétázni lehet.

Semmiképpen sem lapoznám át olvasás nélkül a 48. és az 53. oldal közötti részt sem, ahol olyan árpád-házi történetekről olvashatunk, amelyekhez képest a Trónok harca regényfolyama Lolka és Bolka. Ha elolvassák a cikket, megértik, miért mondom. Amikor először bukkan fel a vérfertőzés szó, még semmiképpen ne lapozzanak el, mert lesz durvább jelenet is.

Ha lenne egy időutazó szerkezetem, 1906 nyarára mindenképpen visszatekerném, és megnézném Buffalo Bill magyarországi haknikörútjának egyik előadását. 25 magyar városban léptek fel folyamatos telt ház előtt, igazi rézbőrű szereplőkkel, akiktől biztos kivert volna a frász, mint ahogy a Rákóczi út és Szövetség utca sarki Neszepicsa-csárda tisztes “úri” közönségének is zsenánt volt együtt pálinkázni velük. A kilenc pesti előadást követő esti dáridózásnak kétszer tömegbunyó lett a vége, de skalpolás szerencsére nem történt.

És ha ennyi megpróbáltatás és rémület után még nem adták fel, vessenek egy búcsúpillantást az egyszervolt Senki szigetére. Arra az egzotikus dunai helyre, ahol egy kicsit mindenki helybéli szeretett volna lenni. És itt most nem kifejezetten arra gondolok, hogy a sziget egykori lakóinak fele csempész volt, hanem arra, hogy jó lehetett itt Tímár Mihálynak és Noéminak lenni. Ott, ahová a Krisztyán Tódor féléket tán csak hírből ismerték.

Legyen napsütötte, vidám nyaruk!

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2015. nyár számában olvasható.

Előfizetek most

vagy

Emlékeztetőt kérek

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2018. tél: 7 végzetes pillanat

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra