Múlt-kor.hu

Fiatalkorában Napóleon mellett és ellen is harcolt 1848 lengyel tábornoka

Fiatalkorában Napóleon mellett és ellen is harcolt 1848 lengyel tábornoka

Henryk Dembinski gróf, avagy ahogy Magyarországon ismerik, Dembinszky Henrik, a lengyel és a magyar szabadságharc tábornoka 153 éve, 1864. június 13-án halt meg Párizsban.

A Krakkói vajdaságban született 1791. január 16-án. A bécsi hadmérnöki akadémia növendéke volt, majd tizennyolc évesen belépett a Napóleon által létrehozott Varsói Nagyhercegség hadseregébe, s részt vett a Grande Armée balul sikerült 1812-es oroszországi hadjáratában, de egy évvel később, a lipcsei csatában már a francia császár ellen harcolt. Napóleon 1815-ös bukása után az orosz befolyás alatt álló Kongresszusi Lengyelországban maradt, tagja lett a szejmnek és birtokán gazdálkodott.

Az 1830-31-es oroszellenes felkelés idején a krakkói kerület parancsnokává nevezték ki, itt négyezer emberrel tartóztatta fel a tizenötszörös túlerőben lévő ellenséget. Az 1831. május végi ostrolenkai vereség után a megszállt területen át sikeresen vezette vissza seregét Varsóba. E manőveréért a lengyel kormány tábornokká léptette elő és fővezérré is megtette, de mivel nem látta értelmét Varsó védelmének, leváltották. A vereség után Párizsban telepedett le, itt élt csendes elvonultságban az 1848-as forradalmak kitöréséig.

A lengyel tábornokot az év végén gróf Teleki László, a kormány franciaországi követe ajánlotta Kossuth Lajos figyelmébe. Dembinszky magát francia cukorgyárosnak álcázva érkezett meg 1849 elején, s a Honvédelmi Bizottmányt vezető Kossuth 1849. február 1-jén a Tisza mögött összpontosított, négy hadtestből kialakított magyar fősereg parancsnokának nevezte ki. A döntés szerencsétlennek bizonyult: a titkolózó, bizalmatlan lengyel - aki addig csak védekező hadműveletekben jeleskedett - gyors egymásutánban Perczel Mórral, Klapka Györggyel és Görgei Artúrral is összeveszett, ráadásul helyismeret nélkül kezdte a haditervet kidolgozni. Február első felében megkísérelte Schlick császári tábornok seregeit Kassánál bekeríteni, de az kicsúszott a hurokból.

Ezután a szabadságharc egyetlen kétnapos ütközetében, a február 26-27-i kápolnai csatában alulmaradt Windisch-Grätz tábornagy hadaival szemben. A magyar sereg azonban rendezetten tudott visszavonulni, a csatát túlértékelő osztrák hadvezér pedig döntő diadalt jelentett - a hír nyomán adta ki Ferenc József az olmützi alkotmányt. Másnap, február 28-án az immár egyesült honvédsereg könnyedén verte vissza az üldözőket, sőt készen állt az ellentámadásra, de ezt Dembinszky nem engedte meg és visszavonta a sereget a Tisza bal partjára.

A március 3-i tiszafüredi haditanácson - amelyen jelen volt a Honvédelmi Bizottmány képviseletében Szemere Bertalan is - a társai nevében is beszélő Görgei alkalmatlannak minősítette Dembinszkyt és elmozdítását követelte. Ez ugyan lázadásnak számított, de mivel a javaslatot mindenki támogatta, Szemere felfüggesztette a lengyel tábornokot és helyére ideiglenesen Görgeit nevezte ki. Dembinszky leváltását a másnap a táborba érkező Kossuth is jóváhagyta, de március 8-án Vetter Antalt tette meg fővezérnek.

Dembinszky leváltása ellenére megőrizte Kossuth bizalmát, s április 19-én a Felső-Magyarország védelmére alakuló hadtest élére nevezték ki. Megbízatása értelmében a Komáromnál támadásra készülő főerőkhöz kellett volna csatlakoznia, de ő inkább Galíciába akart betörni. Miután javaslatát nem fogadták el, május közepén lemondott. A parancsnokságot végül csak egy hónap múlva adta át, mert közben meggondolta magát és ragaszkodott a beosztásához.

A szabadságharc végén a Kossuth és Görgei közötti nyílt viszálykodás idején még egyszer előtérbe került: 1849. július 30-án a Tisza-Maros szögébe összevont honvédsereg főparancsnoka lett. Dembinszky ismét hibát hibára halmozott: harc nélkül feladta Szegedet, s bár némi túlerőben volt, augusztus 5-én a szőregi csatában vereséget szenvedett Haynau táborszernagytól. Ezután a kormány parancsa ellenére nem az összpontosítás helyszínéül kijelölt Arad, hanem Temesvár felé vonult vissza, mire Kossuth ismét leváltotta. A fővezérséget a szabadságharc utolsó nagy csatája, az augusztus 9-i temesvári ütközet közben vette át Bem József, de ez a csata sorsán már nem változtatott.

Dembinszky az augusztus 13-i világosi fegyverletétel után Orsovánál lépte át a török határt. A törökök internálták, innen a francia követség közbenjárására szabadult ki. 1851-től 1864. június 13-án bekövetkezett halálig Párizsban élt, megírta emlékiratait, hátrahagyott írásaiból 1874-ben állították össze a Dembinszky Magyarországon című kötetet. Nevét utca viseli Budapest 7. és 15. kerületében is.

Fiatalkorában Napóleon mellett és ellen is harcolt 1848 lengyel tábornoka

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2017. ősz: Kalandos középkor

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr
Impresszum

Főszerkesztő: Bartal Csaba
Felelős szerkesztő: Kulcsár Ádám
Munkatársak: Ács Tibor Adrián, Czókos Gergő, Hajdu Tibor, Tóth Judit

Kapcsolat

info@mult-kor.hu

 

Váltás az asztali verzióra