Múlt-kor.hu

Fél évszázadon át övezte kényszerű hallgatás a katyni mészárlást

Fél évszázadon át övezte kényszerű hallgatás a katyni mészárlást

Lengyelországban 2008 óta április 13. a katyni vérengzés áldozatainak emléknapja, mert 1943-ban a németek ezen a napon hozták nyilvánosságra, hogy a szovjet belügyi szervek 1940 tavaszán fogságba esett lengyel tiszteket mészároltak le. A hetvenhét éve történt bűntény áldozatainak száma megközelíti a 22 ezret.

A második világháború előestéjén, 1939. augusztus 23-án aláírt szovjet-német megnemtámadási szerződés, a Molotov-Ribbentrop-paktum titkos záradéka felosztotta Közép- és Kelet-Európát, a Németország és a Szovjetunió között fekvő Lengyelországot a Narew-Visztula-San folyók vonalán "vágták félbe". Miután Németország 1939. szeptember 1-jén - a második világháborút kirobbantva - lerohanta Lengyelországot, szeptember 17-én a Vörös Hadsereg is támadásba lendült, hogy megszerezze a szovjet érdekszférába sorolt lengyel területeket. A szovjet és a német csapatok öt nappal később a kijelölt vonalon találkoztak. A szovjetek 250 ezer lengyel hadifoglyot ejtettek, közülük az együttműködésre nem hajlandó és fizikai munkára is alkalmatlannak minősített tiszteket a Belügyi Népbiztosság (NKVD) felügyeletével három különleges táborba hurcolták.

Lavrentyij Berija belügyi népbiztos 1940. március 5-én jegyzékben javasolta Sztálinnak, hogy rendelje el a szovjethatalom eme "megátalkodott ellenségei", szám szerint 14 700 hadifogoly és 11 ezer börtönben fogva tartott lengyel tiszt és értelmiségi agyonlövését, beidézésük, a vád ismertetése és a nyomozás lefolytatása nélkül. Sztálin még aznap aláírta a dokumentumot, amelyet a kommunista párt politikai bizottsága azonnal, határozatban továbbított az NKVD-nak.

Az NKVD március 14-én a likvidálás három fő helyszíneként a Szmolenszk melletti Katinyt (lengyelül Katyn), a Harkov melletti Pjatyihatkit és a Kalinyin (ma Tver) melletti Mednojét jelölte ki. A foglyokat április 3. és május 19. között konvojokban hurcolták ide, kezüket hátrakötözték, közvetlen közelről tarkón lőtték, majd hatalmas tömegsírokban földelték el őket. Tömeges kivégzések Kijevben és Minszkben is voltak. A vérengzés áldozatainak pontos száma máig ismeretlen, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete 21 768 áldozatot tart számon, köztük van a magyar Korompay Emánuel, a varsói egyetem lektora is.

A németek 1941. június 22-én megtámadták a Szovjetuniót, egy hónappal később Katyn is fennhatóságuk alá került. A tömegsírokat 1942-ben a helyi orosz lakosság útmutatása nyomán egy pályafenntartó vonat lengyel kényszermunkásai találták meg, a német hatóságok 1943. február 18-án kezdték el az exhumálásokat. Mintegy 400 holttest kihantolása után, 1943. április 13-án a berlini rádió kommünikében adott hírt a szovjetek által meggyilkolt lengyel katonatisztek tömegsírjairól. A háborúban a szétszakadt világ Szovjetunióval szövetségben álló részein kétkedve fogadták a bejelentést. Moszkva a németeket vádolta a mészárlással, a szovjet hatóságok a Nemzetközi Vöröskereszt bevonásával folyó vizsgálatba nem egyeztek bele.

A helyszínen végül a németek által felkért nemzetközi bizottság látott munkához, s a magyar Orsós Ferenc patológus által kidolgozott módszert alkalmazva megállapították, hogy a mészárlást 1940 áprilisában és májusában hajtották végre. Megkezdték az áldozatok azonosítását is, és négyezernél több holttestet temettek el. A területet 1943 augusztusában visszafoglaló szovjetek megsemmisítették a temetőt, egyben bizottságot is alakítottak a "fasiszta megszállók által végrehajtott" kivégzések kivizsgálására. Ez a testület a gyilkosságok elkövetőjeként a Wehrmacht 537-es utászzászlóalját nevezte meg. 1959-ben megsemmisítették a 21 857 meggyilkolt lengyel tiszt személyi adatlapját és dossziéját, az ügyről csak összefoglaló jelentést őriztek meg, amelyet a Szovjetunió legfontosabb államtitkai közé soroltak. A Katynban történtekről a szocialista blokk országaiban nem beszéltek, ha a téma igen ritkán szóba került, a hivatalos szovjet álláspontot ismételgették.

A Szovjetunió csak a kelet-európai rendszerváltások idején ismerte el hivatalosan felelősségét. Mihail Gorbacsov szovjet államfő 1990. április 13-án adta át a Moszkvában tárgyaló Wojciech Jaruzelski lengyel elnöknek az 1939-40-ben fogva tartott lengyelek névsorát tartalmazó dokumentumok másolatát. Ehhez időzítve a TASZSZ szovjet hírügynökség közleményben ismerte el, hogy a katyni gyilkosságokat az NKVD követte el. A Szovjetunió szétesése után az orosz parlament 2010-ben ismerte el, hogy a tömeggyilkosságot Sztálin és más szovjet vezetők közvetlen utasítására hajtották végre.

Lengyelországban 1992-ben kerültek nyilvánosságra az ügy orosz levéltárakban őrzött, korábban államtitoknak minősített dokumentumai, a tragédiáról 2007-ben forgatott felkavaró filmet az apja halála miatt személyesen is érintett Andrzej Wajda. A lengyel parlament alsóháza, a szejm 2007. november 14-én a katyni vérengzés nyilvánosságra hozatalának napját, április 13-át a katyni bűntény áldozatainak emléknapjává nyilvánította. Nemzetközi szakértők és a lengyel hivatalos szervek is azt szorgalmazzák, hogy az ügy el nem évülő, emberiesség elleni bűntettként, népirtásként kerüljön jogi lezárásra. Oroszország ezt vitatja, álláspontja szerint a katyni vérengzés bűncselekménynek minősül ugyan, de elévült.

Katynhoz újabb tragédia is kapcsolódik: 2010. április 10-én Szmolenszk közelében lezuhant az a repülőgép, amely a Lech Kaczynski lengyel elnök vezette magas rangú küldöttséget szállította a vérengzés 70. évfordulója alkalmából rendezett gyászünnepségre. A szerencsétlenséget senki sem élte túl, a katasztrófa okait és a felelősség kérdését illetően a két fél máig nem tudott dűlőre jutni.

Magazin

Fél évszázadon át övezte kényszerű hallgatás a katyni mészárlást

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2017. nyár: Páratlan párok

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr
Impresszum

Főszerkesztő: Bartal Csaba
Felelős szerkesztő: Kulcsár Ádám
Munkatársak: Ács Tibor Adrián, Czókos Gergő, Hajdu Tibor, Tóth Judit

Kapcsolat

info@mult-kor.hu

 

Váltás az asztali verzióra