Múlt-kor.hu

Ezerötszáz istenség útvesztője: az ókori egyiptomi hitvilág nyolc legérdekesebb alakja

Ezerötszáz istenség útvesztője: az ókori egyiptomi hitvilág nyolc legérdekesebb alakja

2018. március 7. 16:59

Az ókori Egyiptomban nem csupán a közismert istenségeket tisztelték, hiszen körülbelül ezerötszázféle istenségnek adott otthont a népes panteonja. A gabonával benőtt földistent, a kegyetlen járványokkal az emberiséget irtó oroszlánt, a szex közben az embereket megvédő törpét vagy az anyákat védő vemhes vízilovat azonban kevesen ismerik napjainkban.

Az ijesztő, mégis megnyugtató Taweret

Első ránézésre Taweret istennő, a „nagy nőstény”, látszólag véletlenszerűen kiválasztott állati testrészekből áll: teste és feje egy hátsó lábain álló, vemhes vízilóé, farka egy krokodilé, mellső végtagjai pedig egy oroszlánéi – némely ábrázoláson női arccal bír. Nyitott szájában veszedelmes fogak látszanak, és gyakran hosszú parókát visel. Mai szemmel lehet, hogy félelmetesnek találnánk e kombinációt, de az ókori egyiptomi nők megnyugvásra leltek jelenlétében: Taweret védte ugyanis a nőket szülés közben, elijesztve a gonosz szellemeket, amelyek az anyát vagy a gyermeket bántották volna. Ennek köszönhetően rendkívül népszerű volt, s habár nem emeltek a tiszteletére nagytemplomot, képmása falakon, ágyakon, fejtámlákon és kozmetikai edényeken rengeteg ókori egyiptomi otthonban megjelenik, sőt, még paloták falain is.

Az állati testrészek hasonló kombinációja – ebben az esetben krokodilfej, oroszlán vagy leopárd felsőteste és víziló altest – található a szintén nőnemű Ammuton, „a kárhozottak elfogyasztóján”. Tawerettel ellentétben Ammut igen nagy rettegést keltett az emberekben. A holtak birodalmában élt, ahol a holtak szívének az igazság tollához való mérésében használt mérleg mellett gubbasztott. Akinek könnyűnek bizonyult a szíve, bebocsátást nyert a túlvilágra. Azokat, akiknek szíve nehezebb volt a tollnál, Ammut megette.

A szex közben a gonosz szellemeket elijesztő Besz

Besz szintén olyan isten volt, aki nyugalmat és védelmet nyújtott az anyáknak és gyerekeknek. Részben mókás, részben rosszindulatú törpe volt telt testtel, szembeötlő mellekkel, szakállas arccal, lapos orral és kiöltött nyelvvel. Besz ölthet teljesen emberi, vagy félig emberi, félig állati (általában oroszlán) alakot. Előfordulhat rajta sörény, oroszlánfarok, de szárnyak is. Gyakran tollas fejdíszt visel és dobot vagy tamburint tart a kezében, esetleg kést. Besz a kígyók ellen nyújtott igencsak szükséges védelmet, de fő szerepe a gonosz szellemek elijesztése volt az olyan fontos pillanatokban és időkben, mint a szülés, a gyermekkor, a szex és az alvás. Képmása minden társadalmi osztály hálószobáiban megtalálható volt, és láthatjuk őt tetoválva vagy festve a táncoslányok combjának felső részén is.

A szülés feltalálója: Néith

Néith harcos, illetve vadász istennő. Ember formájú és kopasz, kezében íj és nyílvesszők. Vászon ruhája olyan szoros, hogy a rugalmas szintetikus szövetek előtti korban vélhetően nehezen mozgott volna benne a harcmezőn. Titulusa, „az istenek anyja” a világ kezdetekor jelen lévő teremtő erővel azonosítja őt, és lehetséges, hogy az ő nevéhez kapcsolták a szülés „feltalálását”. A dél-egyiptomi Esznánál található Khnum templomában Néithet az ősvízből látjuk előjönni egy tehén-istennőként, aki pusztán szavaival szárazföldet teremt magának. Néithet egész Egyiptomban imádták, de különösképp a Nílus-delta nyugati részén található Szaisz (ma Szán el-Hagar) városához társították, ahol templomát „a méh [rovar] házának” is hívták. A 26. dinasztia idején (Kr. e. 664-625), amikor Szaisz Egyiptom fővárosa volt, ő lett az állam főistene, és az uralkodókat az ő templomához tartozó földeken temették el. Temploma és az ott lévő királysírok mára elvesztek.

Arc és test nélküli Aton

Ha Taweretnek és Ammitnak túl sok testrésze van, akkor elmondható, hogy a napkorong Atonnak túl kevés. Az Aton egy test és arc nélküli nap, amely hosszú sugarakat ereszt magából, melyek kezekben végződnek. Az égbolton lóg a királyi család felett, és feléjük nyújtja az ankhot, az élet jelképét. Mivel nem létezik ismert mitológiája, keveset tudunk róla elmondani.

Ez az unalmasnak tűnő istenség akkora buzgalmat ébresztett Ehnaton fáraóban (kb. Kr. e. 1352-1336), hogy a hagyományos isteneket elhagyta, bezáratta templomaikat, és új fővárost építtetett „Az Aton Horizontja” néven (a mai Amarna) a tiszteletére. Ha egy magánszemély döntött volna úgy, hogy kizárólag egy istent imád, nem következett volna belőle gond. De fáraóként Ehnatontól elvárt feladat volt, hogy az összes istennek mutasson be áldozatot. A hagyományos rítusok elhagyását veszélyes döntésként látták a korban, amivel haragra gerjeszti az isteneket. Nem sokkal halála után az egyiptomi panteont visszaállította utóda, Tutanhamon (kb. Kr. e. 1336-1327). Ahogy a régi templomok újra megnyíltak, Aton visszasüllyedt korábbi homályos státusába.

Szahmet, a tűzokádó nőstényoroszlán

Sokan ismerjük Hathort, a gyengéd tehénfejű égistennőt, akit az anyasággal, táplálással és részegséggel azonosítottak. Kevesen tudjuk azonban, hogy Hathornak volt egy alteregója is. Amikor dühös, átváltozik Szahmetté, „a hatalmassá”, egy könyörtelen, tűzokádó nőstényoroszlánná, akinek járványok és más csapások egész arzenálja áll rendelkezésére, valamint a tűző Nap forróságával el tudja égetni Egyiptom ellenségeit. Szahmet apja, a fáraó rettenetes védelmezője volt, emiatt (valamint íjászatban való jártassága miatt)  igen közeli kapcsolatba került a hadsereggel. Amikor a napisten Ré megtudta, hogy Egyiptom népe ellene szervezkedik, Szahmetet küldte kiirtani őket. Ezután azonban meggondolta magát, és sok erejébe telt leállítani az öldöklést. Szahmet nem volt azonban teljesen könyörtelen. „Az élet úrnőjeként” meg tudta gyógyítani az összes általa okozott betegséget, és papjait erőteljes mágikus gyógyítókként ismerték el.

A Napot ganajtúró bogárként gurító Heper

Heper „a létrejövő”, a felkelő nap. Általában szkarabeuszalakban ábrázolják, de lehet bogárfejű férfi, vagy bogárfejű sólyom is. Ő az isteni változata a szerény ganajtúró bogárnak, amely ürülékgalacsinját gurítva adta az inspirációt az egyiptomiak azon elképzeléséhez, hogy egy óriási égi bogár gurítja keresztül a Napot az égen. A bogár galacsinjában peték vannak, amelyek idővel utódok kelnek ki, és elrepülnek. Ezt megfigyelve az egyiptomiak arra az elsietett következtetésre jutottak, hogy e bogarak mind egyedül szaporodni képes hímek. Ez az irigyelt regenerálódási képesség tette a szkarabeuszt Egyiptom egyik legnépszerűbb amulettjévé, melyet mind az élők, mind a holtak viseltek. Habár Hepernek nem volt saját temploma, gyakran Egyiptom többi istene mellett ábrázolták a Királyok Völgyének sírjaiban.

Az Egyiptomot tápláló Renenutet

Renenutet kobraistennő volt. Az egyiptomi kobra közel háromméteresre is megnőhet, és amikor fenyegetve érzi magát, testhosszának egyharmadát képes felemelni a földről, és kitárni „csuklyáját” (nyaki bordáit). Ez hasznos királyi testőrré tette a nőstény kobrát. Az ágaskodó kobra (az uraeus) a királyi fő egyik dísze volt, a múmiagyolcsba kobraamulettet helyeztek a halott védelmére, és a szoba minden sarkába helyezett festett kerámiakobrák hatékony védelmet nyújtottak a gonosz szellemek ellen.

Minden év nyár végén a Nílus megáradt. Az emelkedő víz megnövelte a településeken a kígyók számát, mivel a táplálékukul szolgáló apró állatok is ide húzódtak a víz elől. Ennek köszönhetően a kobrát a Nílus termékenységével is azonosították. Renenutet, „a tápláló”, a termékeny földeken lakott, ahol az aratás és a magtárak istennőjeként biztosította, hogy Egyiptom ne éhezzen. A kobrákat kiemelkedően jó anyáknak tartották, ez alól Renenutet sem volt kivétel. Isteni dajkaként ő szoptatta az uralkodót, tűzokádó kobraként pedig a halál után védelmezte.

Geb, akinek hátából gabona kel ki

A legtöbb mitológiában a termékeny földet nőként jellemzik. Az ókori Egyiptomban azonban a föld hímnemű volt. Geb ősi és fontos földisten volt, aki egyszerre jelképezte a termékeny földet és az abba ásott sírokat. Gyógyító tehetségéért tisztelték és félték is. Általában fekvő férfiként jelenik meg a női alakot öltő ég alatt. Meztelen zöld teste sokszor mutatja lenyűgöző termékenysége jeleit, hátából gabona is nőhet. Más esetekben koronát viselő királyként láthatjuk. Állatalakban Geb lehet lúd (vagy egy fején ludat viselő férfi) vagy nyúl, vagy akár az eget minden nap átszelő naphajó legénységének tagja.

A mitológia szerint Geb uralta Egyiptomot abban az időben, amikor még emberek és istenek együtt éltek. Később a görög hagyomány Kronosszal azonosította őt, aki anyja, Gaia biztatására buktatta meg apját, Uránoszt.

Ezerötszáz istenség útvesztője: az ókori egyiptomi hitvilág nyolc legérdekesebb alakja

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2018. nyár: Szerelmes uralkodók

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra