Múlt-kor.hu

„Eb ura fakó...” – véres leszámolás is kísérte a trónfosztást kimondó ónodi országgyűlést

„Eb ura fakó...” – véres leszámolás is kísérte a trónfosztást kimondó ónodi országgyűlést

310 éve, 1707. június 13-án mondták ki a Habsburg-ház trónfosztását a Rákóczi szabadságharc idején az Ónod közelébe összehívott országgyűlés résztvevői. A másik fő probléma a financiális problémák megoldása volt: kétmillió forint hadiadót vetettek ki, amelynek fizetésére a nemeseket is kötelezték.

A szabadságharc vezetői ekkorra már több jelentős lépést tettek az önálló Magyarország létrejötte felé. Ebben segítségükre volt az 1701-ben kirobbant spanyol örökösödési háború is, mert a francia Bourbon-ház spanyolországi ambícióit a többi nagyhatalom, így a Habsburgok sem nézhették tétlenül. A hosszan elhúzódó háború révén a kuruc csapatok jelentős katonai sikereket értek el, a katonai sikerekre támaszkodva pedig a politikai törekvések sem maradtak többé háttérben.

Az 1705. szeptemberi szécsényi országgyűlésen megkezdték a független magyar államszervezet kiépítését, az államforma rendi konföderáció lett. Rákóczi, mint vezérlő fejedelem szabadon intézhette a katonai, külpolitikai és a pénzügyeket, tanácsadó szervként 24 tagú szenátust választottak mellé Bercsényi Miklós vezetésével. A szenátus intézte a belpolitikai ügyeket és a hadsereg főparancsnoka is Bercsényi lett. A sikereken felbuzdulva a szabadságharc vezetői megfogalmazták a Habsburgokkal való kiegyezés feltételeit: szabad királyválasztást, az 1687-es törvények eltörlését, valamint Erdély függetlenségét követelték Bécstől.

II. Rákóczi Ferenc

Az 1707. május 31-én, az ónodi mezőn megnyílt országgyűlésre az 1703 óta tartó szabadságharc csúcspontján került sor: csaknem az ország egész területe a kurucok kezébe került, s előzőleg 1707. áprilisában marosvásárhelyi országgyűlésen Rákóczit már beiktatták az erdélyi fejedelem tisztségébe. Június 13-án kikiáltották a Habsburg-ház trónfosztását - a kérdés a diéta programjának titokban tartott, de legfontosabb vitapontja volt. Az ország igazgatását továbbra is a fejedelemre, valamint a szenátusra bízták. Fejedelmi helytartóvá Bercsényit nevezték ki, híressé vált mondata az „Eb ura fakó, József császár nem királyunk többé” a trónfosztás kimondását követően hangzott el.

Az ónodi országgyűlés másik fő gondja a financiális problémák megoldása volt: kétmillió forint hadiadót vetettek ki, amelynek fizetésére a nemeseket is kötelezték. A rézpénz értékét 60 százalékkal leszállították, az ezzel kapcsolatos vita azonban nyílt ellentétet robbantott ki, amely a Turóc megyei követek lekaszabolásához vezetett.

I. József császár és magyar király

Rákóczi az 1707-es kedvező időszakot kihasználva szeptemberben, Varsóban szerződést kötött I. (Nagy) Péter orosz cárral, a megállapodás gyakorlati hatásai azonban már nem érvényesülhettek. A kuruc csapatok 1708-tól jelentős vereségeket szenvedtek, így Rákóczi politikai tervei (többek között egy sziléziai-morva-magyar konföderációról) is a semmibe vesztek.

A szabadságharc utolsó szakaszában már nem lehetett tovább fenntartani a nemzeti egységet, lecsökkent a termelés, a rézlibertás elévesztette értékét, s a francia támogatás megszűnt. Végül az 1711 áprilisi szatmári országgyűlésen a rendek elfogadták a Habsburgok által felkínált békefeltételeket, s 1711. április 30-án a kuruc seregek a majtényi síkon letették a fegyvert.

„Eb ura fakó...” – véres leszámolás is kísérte a trónfosztást kimondó ónodi országgyűlést

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2017. nyár: Páratlan párok

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr
Impresszum

Főszerkesztő: Bartal Csaba
Felelős szerkesztő: Kulcsár Ádám
Munkatársak: Ács Tibor Adrián, Czókos Gergő, Hajdu Tibor, Tóth Judit

Kapcsolat

info@mult-kor.hu

 

Váltás az asztali verzióra