Múlt-kor.hu

DNS-vizsgálat bizonyítja: nem dublőr ült Rudolf Hess helyett a börtönben

DNS-vizsgálat bizonyítja: nem dublőr ült Rudolf Hess helyett a börtönben

2019. január 24. 17:57 Múlt-kor

Adolf Hitler jobbkeze, Rudolf Hess 1941-ben engedély nélkül, egy brit különbéke ábrándjával Skóciába repült, és hosszú élete hátralevő részét fogságban, illetve börtönben töltötte. Cselekedete és elhelyezésének körülményei, valamint törékeny mentális egészsége – vagy legalábbis az erre utaló tünetek – sokakat arra ösztökéltek az idők során, hogy különféle elméleteket állítsanak fel Hessről. Ezek egyik legnépszerűbbike az, hogy a nürnbergi per után valójában egy dublőr ült a helyén a spandaui börtönben – most azonban egy DNS-vizsgálat kimondta az igazságot.

Elterjedt elmélet

A második világháború egyik utolsó igazi összeesküvés-elmélete a Rudolf Hess-ügy. 1941 májusában a náci párt „helyettes Führere” saját repülőjével, holdfénynél navigálva Dél-Skóciába repült, hogy különbékét tárgyaljon ki az Egyesült Királyság és a Harmadik Birodalom között, elkerülve a Szovjetunió elleni hamarosan következő támadással járó kétfrontos háborút, amely az első világháború során is a legnagyobb hátrányt jelentette Németország számára.

Hess számítása nem jött be, és földet érését követően a brit hatóságok őrizetbe vették. A nürnbergi perben háborús bűnökben végül nem találták bűnösnek, csupán az elkövetésük tervezésének elősegítésében, így halál helyett börtönbüntetésre ítélték. A nyugati szövetségesek és a szovjetek által közösen ellenőrzött spandaui börtönbe zárták, ahol egészen 1987-es öngyilkosságáig élt.

Már a kezdetektől voltak emberek, akik szerint a „hetes számú spandaui fogoly” nem Rudolf Hess volt. Franklin D. Roosevelt, aki 1945. áprilisi haláláig az Egyesült Államokat vezette a háborúban, az egyik leghangosabb szószólója volt az elméletnek, hogy akit a britek elfogtak, nem az, akinek gondolják. Ezt az elméletet éltette tovább aztán az 1970-es évektől egy brit orvos, aki korábban a spandaui börtönben dolgozott, bizonyos W. Hugh Thomas.

A brit kormány négy külön vizsgálatot is indított az idők során a bejelentésre került anomáliák felderítésére, azonban egyszer sem találta megalapozottnak a „hasonmás-összeesküvés” elméletét, amely ennek ellenére több, mint 70 éve tartja magát sokakban. Vajon a valódi Rudolf Hess elkerülte volna a felelősségre vonást, és külföldre menekült? Amikor a német állam – sírjának elbontása során – elhamvasztotta a rab földi maradványait, a tudomány úgy vélte, örökre elveszett a perdöntő DNS-vizsgálat lefolytatásának esélye.

Végül azonban mutatkozott egy újabb lehetőség: az amerikai hadsereg egy korábbi orvosának, egy csoport osztrák tudósnak és egy szerencsés véletlennek köszönhetően kijelenthetővé vált, hogy a „Spandau #7” néven ismert személy valóban Rudolf Hess volt.

Náci zarándokhely

Hess személye évtizedekkel halála után is sokakból vált ki érdeklődést. Hitler egyik közeli barátjának számított, és a Harmadik Birodalom vezető politikusai közé tartozott, és mindehhez jön különös, vakmerő kísérlete a brit különbéke elérésére. A bajorországi Wunsiedelben található síremléke valóságos gyülekezőhellyé vált a legkülönfélébb neonáci elemek számára, ami miatt 2011-ben a német állam exhumálta Hess maradványait, amelyeket hamvasztás után a család a tengeren szórt szét, a sírhelyet pedig megsemmisítették.

Mint kiderült azonban, maradványai elhamvasztásával nem semmisült meg Hess minden ismert DNS-e. Spandaui rabsága során ugyanis, mint bármely rab, rendszeres orvosi vizsgálaton esett át. A börtönt az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, Franciaország és a Szovjetunió üzemeltette közösen, kizárólag a nürnbergi elítéltek fogva tartása céljából.

A négy ország havi váltásban működtette az intézményt. 1982-ben éppen egy amerikai orvos, Dr. Phillip Pittman vett vérmintát Hesstől egy rutinvizsgálat keretében. Rick Wahl patológus ebből a mintából néhány cseppet egy mikroszkóp alá csúsztatandó tárgylemezre helyezett, hogy nagyítás alatt vérsejtszámlálást végezzen. Az üveglemezt „Spandau #7”-ként címkézték fel, majd hermetikusan lezárták – Wahl pedig megtartotta, mégpedig oktatási céllal: a Walter Reed Katonai Egészségügyi Központ oktatója volt az amerikai fővárosban.

Az 1990-es évek közepén egy másik katonaorvos, Sherman McCall a Walter Reed rezidenseként hallott a vérmintáról. „A Walter Reednél való Patológiai rezidenskedésem során egy véletlenül elejtett megjegyzésből értesültem először a Hess-vérminta létezéséről” – mondta el McCall a „New Scientist” tudományos lapnak. „Csak néhány évvel később értesültem a történelmi vitáról.” A molekuláris patológiára szakosodott McCall ekkor azonnal felismerte a tárgylemez jelentőségét a Hess-rejtély megoldásában. „A megvalósítás azonban már egészen más kérdés volt” – mondta.

Összehasonlítási alapot találni

McCall Jan Cemper-Kiesslichhel, a Salzburgi Egyetem jogi orvostudományi tanszékének DNS-sel foglalkozó részlegén dolgozó szakértővel lépett kapcsolatba, és beszámolt neki a tárgylemezről és az azon található alvadt vérről. Ezt követően – a sztenderd törvényszéki DNS-protokollok betartása mellett – Cemper-Kiesslich csapata mintát vett az üveglemezen található vérből. Ezt követően már csak egy összehasonlítási alapul szolgáló mintát kellett találniuk, azaz Hess egy élő, férfi rokonát. Az orvosok felvették a kapcsolatot David Irving hírhedt holokauszttagadó brit történésszel, akit ugyan számtalanszor megcáfoltak és tudományos körökből kiutasítottak, ám náci szimpatizáns körökben igen kiterjedt kapcsolatrendszerrel bír. Irving rendelkezésükre bocsátotta Hess fia, Wolf Rüdiger Hess telefonszámát. „Végül nem volt kapcsolható” – mondta McCall. „Ekkor még nem tudtuk, hogy nemrég elhunyt.”

Így aztán további időt vett igénybe az élő Hess-rokonok felkutatása. „A család igen zárkózott” – mondja McCall. „A név pedig egyúttal meglehetősen gyakori Németországban, így nehéz volt megtalálni őket.” Végül azonban sikerrel jártak, és egy élő férfi rokontól mintát tudtak gyűjteni. A DNS-analízis az Y-kromoszómára összpontosított, amely férfiágon öröklődik, de a genóm egy sor más úgynevezett genetikai markerjét is figyelték. A szóban forgó rokon, és a Hess-család egy másik tagja is megtekintette és jóváhagyta a DNS-mintákat és publikációjukat, ám nem kívánnak részt venni az eredmények körül folyó további diskurzusban.

„Már eleve köztudott volt, hogy Hess felesége, Ilse nem hitt ebben az elméletben” – mondta McCall – azaz nem hitte, hogy a 7-es számú fogoly imposztor lett volna. Amikor egy látogatás alkalmával találkozott a börtön brit igazgatójával, tréfásan azt kérdezte tőle: „hogy van ma a hasonmás?”

Tényleg az igazi

A statisztikai analízis szerint 99,99%-os a valószínűsége annak, hogy a tárgylemezen található vérminta Hess élő rokonának egy közeli családtagjától származik – ennyi jelenthető ki hivatalosan. Ez természetesen erősen alátámasztja a hipotézist – írta Cemper-Kiesslich és csapata –, hogy a 7-es számú spandaui rab valóban Rudolf Hess, az NSDAP helyettes Führere volt. A Hess-család magánéleti jogaira hivatkozva Cemper-Kiesslich nem kommentálta az ő véleményükről szóló kérdést. Így nem tudni, ők hogyan érzik magukat e régi fejezet lezárulta kapcsán. „Az összeesküvés-elmélet, miszerint a „Spandau #7”-es rab imposztor volt, rendkívül valószínűtlen, és így cáfoltnak tekinthető” – írták a tudósok.

A „Forensic Science International Genetics” tudományos lapban publikált tanulmányban a szerzők megjegyzik: „Azon szerencsés esetnek köszönhetően, hogy létezik biológiai minta a „Spandau #7”-es rabtól, a szerzők rendkívüli lehetőséghez jutottak fényt deríteni a második világháborús történetírás egyik legkitartóbb történelmi toposzára.”

A DNS-eredmények külső elemzését nehezítik a rokonok körüli etikai kérdések – mondja Turi King, az angliai Leicesteri Egyetem genetikusa, aki a III. Richárd király néhány évvel ezelőtt előkerült maradványainak DNS-elemzését vezette. A Hess-tanulmány nem részletezi az összehasonlítási minta DNS-részleteit az illető anonimitásának megőrzése érdekében, de King szerint ennek ellenére valóban úgy tűnik, a tudósok megcáfolták az összeesküvés-elméletet. „Tökéletes egyezésük van az Y-kromoszóma és egy élő férfi Hess-rokon között” – mondta King. „Ha ez az ember egy hasonmás lett volna, nem jött volna létre ez az egyezés, így ebből a szempontból ez egy jó jel.”

Walther Parson, az Innsbrucki Orvosi Egyetem törvényszéki molekuláris biológusa hozzátette: „A kéziratot két anonim szakértő vizsgálta át. Nincs okom feltételezni, hogy az adatok és a módszertan nem helyes. Tudom, hogy ezek a tudósok nagyszerűek.”

DNS-vizsgálat bizonyítja: nem dublőr ült Rudolf Hess helyett a börtönben

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra