Múlt-kor.hu

Csak egy áruló segítségével tudtak a perzsák a végsőkig kitartó spártaiak hátába kerülni

Csak egy áruló segítségével tudtak a perzsák a végsőkig kitartó spártaiak hátába kerülni

2018. augusztus 7. 08:29 Múlt-kor

Követként dolgozni a régi korokban gyakran hálátlan és olykor halálos munka volt. A perzsa uralkodó Xerxész követei bizony száz százalékig megtapasztalhatták pozíciójuk minden poklát. Egyiküket a spártaiak nemes egyszerűséggel egy kútba hajították, az Athén városába küldött követ pedig egy gödör mélyén landolt. A görögök így válaszoltak a perzsa király kérésére, aki szimbolikusan vizet és földet kérve, próbálta behódolásra bírni a helléneket. Mivel a görögök a kérésre durva és félreérthetetlen nemmel válaszoltak, a vízért kútba, a földért gödörbe hajítva a követeket, Xerxész Kr.e. 480-ban elindította hadseregét, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljon velük.

Apja I. Dareiosz Kr.e. 490-ben Marathónnál bekövetkezett vereségét követően Xerxésznek a bosszú körül kavarogtak a gondolatai. Négy évre volt szüksége, hogy felállítsa hatalmas hadseregét, amely az ókori görög történetíró Hérodotosz szerint olyan hatalmas volt, hogy katonái akár egy folyót is eltüntethettek szomjazó ajkaik között. Hérodotosz krónikájában több mint egymilliós perzsa hadseregről ír, a mai modern történetírás ennél szerényebb haderőről, 150-200 ezer katonáról ír.

A pánhellén ellenállást a görög világ két jelentős hatalmi központja Spárta és Athén szervezte meg. Amíg az athéniak egy ütőképes flotta felállításán dolgoztak, amelynek célja az lett volna, hogy a perzsákat a tengeren zúzzák porrá, addig a görög szárazföldi erőket igazgató spártaiak élükön királyukkal, Leónidásszal a közép Görögországban található keskeny Thermopülai-szorosnál akarták megállítani a perzsa gőzhengert.

A spártaiak nem véletlenül választották ki a szorost, hiszen ezen a szűk területen a perzsák nem támaszkodhattak számbeli fölényükre, és nem tudták harcba vinni félelmetes lovasságukat, illetve nagy tömegével bevetni íjjászaikat, így a perzsákhoz képest csekély haderőt, a szövetséges görög városállamokkal együtt kb. 5000 főt felvonultató spártai hadsereg gyakorlatilag azt csinálhatta, amihez a legjobban éretett: közelharcban felmorzsolni ellenfelét.

Xerxész Kr.e. 480-ban, augusztusban érkezett a hágóhoz. Két napi véres küzdelem után hadereje súlyos veszteségeket szenvedett és katonái harci morálja is megtört; a perzsa egységeket néhol korbáccsal kellet harcra kényszeríteni. A küzdelem harmadik napján azonban egy Ephialtész névre hallgató áruló, mesés anyagi juttatás reményében véget vetett a perzsák agóniájának és informálta Xerxészt egy titkos ösvényről, amelynek segítségével a szorost védők hátába kerülhetett.

Miután világossá vált előtte, hogy hamarosan bekerítik, Leonidász hazaküldte szövetséges hadereje nagy részét és 300 spártai elit harcosával és 700 theszpiai katonájával az utolsó emberig küzdött Xerxész katonái ellen, akik elképesztő veszteségek, 20 ezer ember árán tudták megtisztítani a szorost a görög „farkasoktól”.

Csak egy áruló segítségével tudtak a perzsák a végsőkig kitartó spártaiak hátába kerülni

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2018. ősz: Legendás apák és fiúk

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra