Múlt-kor.hu

A máglyahaláltól a szentté avatásig: 575 éve halt meg az orléans-i szűz

A máglyahaláltól a szentté avatásig: 575 éve halt meg az orléans-i szűz

2006. május 30. 13:00

1920. május 16-án avatta szentté a Vatikán Jeanne d'Arcot, a lotaringiai parasztlányt.

A reményt adó Orléans-i Szűz

A Johanna feltűnése előtti időszak a francia történelem legmélyebb pontjainak egyike volt. Az angolok ellen évtizedek óta folyó, az egyszerű népre iszonyatos szenvedést zúdító háború vesztésre állt. A francia trónon négy évtizedig egy őrült király, VI. Károly ült, s az angolok a dinasztián belüli ellentéteket kihasználva meghódították az ország északi részét. Még az sem tűnt kizártnak, hogy legközelebb angol királyt koronáznak, mert a franciák elismerték V. Henrik angol trónigényét. VI. Károly egyetlen életben maradt fia, a határozatlanságáról ismert dauphin (a későbbi VII. Károly) teljesen reménytelen helyzetbe került: a koronázó város Reims az ellene fordult burgundiak kezén volt, a Párizst is uraló angolok már az utolsó kulcsfontosságú francia erősséget, Orléans-t ostromolták. Ekkor tűnt fel a színen a háború menetének új utat szabó lotaringiai parasztlány.

 

Jeanne d'Arc 1412 januárjában született Domrémy faluban, Franciaország keleti határán, apja földműves volt. Írni-olvasni nem tanult, de jámborságával és vallásosságával korán kitűnt. Tizenkét éves korában látomása támadt: Szent Mihály arkangyal, az égi seregek vezére, Szent Margit és Szent Katalin vértanúk jelentek meg előtte, s felszólították: verje ki az angolokat és vigye Reimsbe a dauphint, hogy ott megkoronázhassák. 1428-ban Jeanne arra kérte a közeli francia helyőrség parancsnokát, hogy mutassa be a királyi udvarban, de a marcona katonatiszt elutasította. A belső hangok azonban nem hallgattak el, s Johanna hiába válaszolta, hogy csak egy szegény lány, aki sem lovagolni, sem harcolni nem tud, a válasz ez volt: Isten majd segít. Így hát újra felkereste a tisztet, akit sikerült meggyőznie: 1429. március 6-án a megszállt területeken átvágva katonaruhában, szerény kísérettel érkezett meg Chinonba, a trónörökös udvarába. Károly szokásához hűen habozott, csak három nap után engedte maga elé a parasztlányt, aki közölte vele: "Nemes trónörökös uram, az egek királya általam üzeni, hogy majd királlyá kenik és megkoronázzák Reimsben."

 

Miután egy papokból és tudósokból álló bizottság megvizsgálta
és igazolta hitét és erkölcseit, a cselekvés mezejére lépett. Kölcsönfegyverzettel, maroknyi csapattal bejutott Orléans-ba, s - olykor a veterán katonák tanácsai ellen cselekedve - nyolc nap alatt felszabadította az ostromlott várost. Az "Orléans-i Szűz" felrázta a demoralizált, korábban vereségről vereségre tántorgó francia seregeket, kiűzte a táborból a prostituáltakat, elrendelte a templomba járást, betiltotta a káromkodást és a civilek fosztogatását. Orléans után az angolokat meglepve nem Párizs, hanem a kétszer olyan távol lévő, a megszállt terület mélyén fekvő Reims ellen fordult. Az útjában fekvő városok sorra adták meg magukat, az angol felmentő sereget megsemmisítette és július 16-án bevonult Reimsbe, ahol másnap megkoronázták VII. Károlyt. Ezután megkísérelte Párizs felszabadítását is, de kudarcot vallott, s ő maga is megsebesült.

Eretnekség, boszorkányság, szentté avatás

A győzelmek nyomán az új király hívei egyre szaporodtak, ezzel együtt megindultak az intrikák, sokan attól tartottak, hogy a nép felszabadító mozgalmai parasztháborúba torkollhatnak. Jeanne 1430. május 23-án az ostromlott Compiegne váránál a burgundiak fogságába esett, s négy hónap múltán, 10 ezer arany ellenében továbbadták az angoloknak. (Nem bizonyított, de valószínűsíthető, hogy az udvarból árulták el, de maga a király nem volt az összeesküvés részese.) Jeanne több alkalommal kísérelt meg szökést, de nem járt sikerrel és az angolok elutasították a kiváltására tett ajánlatokat is.

Az eretnekséggel vádolt Jeanne d'Arc bízvást koncepciósnak nevezhető pere 1431. január 9-én kezdődött meg Rouenban, az angol kormányzat székhelyén. Az angolok meg akarták bélyegezni a francia felszabadító mozgalmat, a per vezetőjének a velük szimpatizáló beauvais-i francia püspököt tették meg, aki szájuk íze szerint kezelte a vádat. Az eljárás jogilag és formailag is ezer sebből vérzett, így a szokástól eltérően tanúkat nem hallgattak meg, csak az írástudatlan vádlott vallomását vették figyelembe, akinek ügyvéde sem volt és az ítélet ellen sem fellebbezhetett a pápához. Az egyszerű parasztlány válaszaival többször is megszégyenítette az őt csapdába csalni akaró képzett teológusokat, de ez persze nem segített rajta. javíthatatlan eretnekként halálra ítélték és 1431. május 30-án Rouen főterén nyilvánosan elégették. Utolsó szavaival Jézust és a Paradicsom szentjeit hívta, és a jelen lévő szemtanúk szerint a jelenet még a harcedzett angol katonákat is megrendítette, sokan közülük sírva fakadtak. Maradványait összeszedték és újra elégették, majd a Szajnába szórták, hogy megakadályozzák az ereklyék összegyűjtését.

A háború még 22 évig folyt
és az angolok teljes vereségével ért véget. Jeanne d'Arc perét 1450-ben, VII. Károly utasítására felülvizsgálták és 1456-ban ártatlannak nyilvánították. A Vatikán 1909-ben boldoggá, majd 1920. május 16-án szentté avatta. Halála 500. évfordulóján, 1931-ben a pápa képviseletében az akkori legmagasabb rangú angol főpap, a westminsteri érsek méltatta Rouenban Szent Johanna példamutató nagyságát. Jeanne d'Arc máig Franciaország egyik jelképe, a második világháború idején a fasisztákkal együttműködő Vichy rezsim és az ellenállás egyaránt zászlajára tűzte. A francia haditengerészet három hajója is nevét viseli.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)

A máglyahaláltól a szentté avatásig: 575 éve halt meg az orléans-i szűz

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra