Atlantisz: egyetlen legenda, számtalan felfedező
2004. november 22. 12:01
Ciprus, Mexikó, Írország és az Antarktisz - a közös bennük az, hogy mindegyikükön keresték már Atlantiszt, az elsüllyedt földrészt.
Schliemann ál-unokája nyomtalanul elvész
Múlt héten valamennyi híroldal címlapját megjárta a szenzáció: egy amerikai kutató bejelentette, hogy Atlantisz nyomaira bukkant. Robert Sarmast szerint az elsüllyedt kontinens, melyről először Platón írt i. e. 360 körül, a mai Ciprus és Szíria között feküdt valaha. Az építészből lett amatőr régész elméletéről mi magunk is azonnal beszámoltunk - jóllehet a bejelentést nem sokkal később követte a tudományos körökből érkező cáfolat is.
Cikkünkben az Atlantisz-kutatás történetének érdekesebb elméleteit gyűjtöttük csokorba, hiszen komoly tudósok, fantaszták és szépírók évezredek óta keresik a mesés, elsüllyedt civilizáció nyomait - mint lejjebb kiderül, az Antarktisztól Spanyolországon át Írországig.
| Míg a maja írást nem értették pontosan, az is felmerült: Közép-Amerikában kell keresni Atlantiszt |
A következő nagyszabású elmélet 1912-ben jelent meg, méghozzá William Randolph Hearst sajtómágnás tekintélyes lapjában, a New York Americanben: egy magát Paul Schliemann-nak nevező figura "Hogyan találtam meg az elveszett Atlantiszt" címmel publikált egy cikket. A szerző először is azt állította, hogy a Tróját kiásó Heinrich Schliemann-nak az unokája. Meséje szerint nagyapja olyan trójai leleteket hagyott rá, melyekből világosa kiderül Atlantisz valódi helye: az elveszett földrészt ezek szerint az Atlanti-óceánban, Európa és Észak-Amerika között kell keresni, s az Azori-szigetek minden bizonnyal az elsüllyedt szigetország tengerből kiálló csúcsai. "Schliemannt" azonban röviddel a cikk megjelenése után köd nyelte el, s meséjét ma a bulvár-újságírás történetének egyik korai nagy svindlijeként tartják számon.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
