Franciaországban, 1804. március 21-én hirdetik ki a `Code civil`-t (`Code Napóleon`), a polgári törvénykönyvet. A "Code civil" a francia forradalom fontos vívmányait foglalja törvénybe: a törvény előtti egyenlőséget, az egyén szabadságát, a tulajdon szabadságát, a munka szabadságát (vagyis a céhkényszer eltörlését), a lelkiismereti szabadságot, az egyház és az állam szétválasztását. A törvénykönyv a feudális társadalmi szerkezet felszámolását rögzíti. A "Code civil" a Bonaparte Napóleon első konzul uralmát támogató polgárság érdekeinek felel meg; a tulajdon védelme azoknak a polgároknak a birtoklását védi, akik a forradalom alatt korábbi egyházi vagy nemesi birtokot szereztek meg. A törvénykönyv kedvez az iparnak és a kereskedelemnek, és elősegíti a kapitalista társadalmi rend kialakulását. A "Code civil" bevezeti a kötelező polgári házasságot és lehetővé teszi a válást. A nők azonban nem lesznek egyenrangúak a férfiakkal, a törvénytelen gyerekek és anyjuk jogait a törvény nem veszi figyelembe. A törvénykönyvet négy jogászból álló bizottság négyévi munkával alkotta meg. Napóleon személyesen vett részt számos ülésen, és elősegítette a vitás kérdések megoldását. A "Code civil"-t a Franciaország uralma alá tartozó területeken is bevezették, és néhány módosítással Napóleon bukása után is érvényben maradt számos meghódított országban.