Az Olasz Királyság megköti XI. Pius pápával a lateráni szerződést, amellyel megalapítják a Vatikánváros Államot. Hosszas tárgyalások után megtörtént a kibékülés a pápaság és az olasz kormány között. A pápa, aki az Egyházi Állam megszűnte (1870) óta a római Vatikán foglyának tekintette magát, elnyeri Vatikánvárosban a teljes szuverenitást. Néhány ennek a területén kívül fekvő bazilikát, palotát és más épületet területen kívüli birtokoknak tekintenek, amelyek szintén a pápa alá tartoznak. Benito Mussolini olasz miniszterelnök régóta törekszik az egyházzal való megegyezésre. Kompromisszumkészséget tanúsított, de az egyház és állam viszonyát törvénnyel, nem pedig konkordátummal, azaz két egyenjogú hatalom közötti megállapodással akarta szabályozni. Mussolini végül is engedett, s egy konkordátumban a katolikus vallást, Olaszország államvallásának ismerte el. A pénzügyi megállapodásban tekintélyes összegeket bocsátott a pápa rendelkezésére. Ezeknek az engedményeknek fejében a pápa elismerte az államot, s lemondott arról, hogy a politikai életben és a nemzetközi konferenciákon részt vegyen. Csupán a katolikus egyház feje maradt.