Ötven éve halt meg Enrico Fermi

2004. november 29. 11:20

1918-ban kezdte egyetemi tanulmányait Rómában, majd Pisában doktorált 1922-ben. Doktori értekezésében a röntgensugárral foglalkozott. Ezután Max Born mellett volt ösztöndíjas Göttingenben. 1924-26 között a firenzei egyetem lektora, 1926-38-ig a római egyetemen az elméleti fizika rendes tanára. 1927-től az egyetem Fizikai Intézetének igazgatója. A fizikai Nobel-díjat 1938-ban kapta "az újabb radioaktív elemek neutron besugárzással való létrehozásáért és a lassú neutronok segítségével létrejövő magreakciók egyidejű felfedezéséért". A díj átvétele után nem tért vissza a fasiszta Olaszországba, feleségével együtt az Egyesült Államokba távozott. Jelentős eredményeket ért el az atom- és magfizika, a statisztikus mechanika, a kozmikus sugárzás és az asztrofizika terén. 1926-ban Dirac-kal párhuzamosan kidolgozott egy új típusú kvantummechanikai statisztikát. A Fermi-Dirac statisztikának megfelelő részecskéket, az elektronokat, protonokat és neutronokat együtt fermionoknak nevezik. 1928-ban közelítő leírását adta a többelektronos atomoknak a Thomas-Fermi atommodellben. 1934-ben neutronsugárzással mesterséges radioaktív izotópokat állított elő munkatársaival. Nemcsak transzurán elemeket sikerült létrehoznia, de megvalósította az első atommaghasadást is, bár ezt csak utólag ismerte fel. (Három német tudós, Hahn, Meitner és Strassman 1938-ban megismételte a kísérletet, s ezt tartják az első igazi atomrombolásnak.)

1939-ben Szilárd Leóval felismerték az urán hasadásban az önfenntartó láncreakció lehetőségét, és annak katonai jelentőségét is. Wigner Jenővel levelet írtak Roosevelt elnöknek, amelyet Einstein is aláírt, s melyben hangsúlyozták: mekkora veszélyt jelentene az emberiségnek, ha ezt a romboló eszközt Hitler valósítaná meg elsőként. E levél hatására indult meg a Manhattan-program, amelynek végeredménye az amerikai atombomba lett. 1941-ben Fermi mutatta ki először a spontán bomlásnál keletkező neutronokat. 1942-től a chicagói egyetem professzora, s az ő tervei szerint és vezetésével épült meg Chicagóban az első atomreaktor. Az első, kísérleti atomrobbantást 1945. július 16-án az új-mexikó-beli alomogordói támaszponton végezték, majd néhány héttel később ledobták az első bombát Hiroshimára. 1946-tól átvette a chicagói egyetem nukleáris tanszékének irányítását.

1949-től a kozmikus sugárzással foglalkozott, kidolgozta a többszörös mezonképződés statisztikus elméletét. 1952-ben felfedezte az első magrezonanciát. 1949-ben megalkották a Fermi-Yang atommodellt, amelyben nukleonok és antinukleonok szerepelnek. Róla nevezték el a 100-as rendszámú elemet fermiumnak, az Egyesült Államokban Fermi-díjat alapítottak, amelyet elsőként - 1954-ben - ő vehetett át.

(MTI)