Múlt-kor.hu

Romák az 1848-as szabadságharcban

Romák az 1848-as szabadságharcban

2007. március 15. 10:00

A magyarországi romák jelentős szerepet játszottak a szabadságharcban, ezért maradt fenn jó néhány fegyverkovács, fegyverjavító, ágyúöntő, és tábori muzsikus roma neve.

Muzsikusok és fémművesek

A szabadságharc idején a zenész cigányokat főként mint verbuváló, vagy katona muzsikusokat sorozták be a bandériumokba. Az egykori híres zenész, Sárközi Ferenc például a forradalom kitörésekor az elsőként jelentkezett, később Kossuth cigány hadnagyaként vált ismertté. Sárközi ott volt Budavár bevételénél, Komáromnál, Sarkadon és a debreceni ütközetben is.

Bihari János, "Magyar Czigányok közt Orpheus",
1820

Egressy Ákos, a szabadságharcról "Emlékeim" néven kiadott visszaemlékezései szerint Sárközi zenekarának tagjait a Szózatot megzenésítő Egressy Béni válogatta össze, saját költségén ruházta fel és élelmezte őket. Egressy Ákos arról is beszámol, hogy először tőlük hallotta a "Kossuth Lajos azt üzente" kezdetű dalt. A magyar zene külföldi úttörőjeként is számon tartott Sárközi részt vett az 1867-es párizsi világkiállításon, 1875-ben pedig Edward walesi herceg hat hónapra Angliában szerződtette.

Más szabadságharcos cigány zenészek neve is fennmaradt: Pityó József önkéntesként szolgált Görgey Liptón át Szebesbe vonuló hadtestében, részt vett az iglói éjjeli csatában, és a branyiszkói ütközetnél, míg Sági Balogh Jancsi 1848-49-ben honvédkarmester, később ipolysági és selmecbányai zenekarvezető volt. Sági Balogh Jancsi másról is nevezetes: ő segítette az első magyar- cigány szótár megalkotóját, József főherceget több, a cigánysággal kapcsolatos munkájában, József főherceg állta később Sági Balogh temetési költségeit is.

A Dembinszky hadtestében szolgáló, és a szabadságharc után Angliába emigráló Kálózdi Jancsinak volt mindannyiuk közül a legkalandosabb az élete. A bécsi konzervatóriumban tanuló, öt nyelven beszélő Kálózdit a londoni Alhambra Színháznál, mint dirigáló karmestert alkalmazták, majd a kínai császár hadseregében mint fő katonai karmester dolgozott.

Gábor Áron

Bár a korabeli feljegyzések, emlékiratok nem írnak róla, sokak szerint Gábor Áron, a híres ágyúöntő is cigány volt. Spira György történész szerint a nem nemesi származású honvédek közül a szabadságharcban egyedül Gábor Áronból lett törzstiszt. A bereckei asztalosmesterből lett tizedes 1848. novemberében hadnagyi rangban vett részt a háromszéki felkelésben. A következő hónapban főhadnaggyá, majd 1849-ben Bem őrnaggyá nevezte ki. Ha Gábor Áron maga nem is biztos, hogy roma volt, több forrás szól arról, hogy igen sok roma kézműves dolgozott a különböző ágyúöntő-, kovács-, és fegyverjavító műhelyekben.

A cigányságot kutató történészek szerint a cigányok a perzsáktól tanulták meg a fémmegmunkálás technológiáját, és az Európába a 14-15. században érkező első csoportjaik már fejlett kézművességgel rendelkeztek. A Habsburg uralkodók - Lipót, Mária Terézia, II. József - megtiltották a vándormesterségből élő roma kézművesek vándorlását. Ez a legtöbb romát korábbi foglalkozásától is megfosztotta: az edényjavítás, a fémmunkák, a késélezés vagy a teknővájás folyamatos helyváltoztatást igényelt. A helyi szükségleteket is kiszolgáló mesteremberek egy része azonban letelepültként is tudott dolgozni.

Ezer cigány hangversenye az Üllői úti
sportpályán, 1930. május

A fémmegmunkálás végigkíséri a romák életét: egészen attól, a romák körében igen elterjedt a történettől, hogy Dózsa kivégzéséhez készített trónt és koronát roma mesterek kovácsolták, a török elleni harcon át a negyvennyolcas szabadságharcig.

A cigányság története a Kárpát-medencében

Észak-Nyugat Indiát több hullámban, az iszlám terjeszkedés elől menekülve hagyták el a 10. századtól a cigányok. A Kárpát-medencébe sem egyszerre érkeztek. Első megjelenésük az Árpád-házi királyok uralmának idejére, nagyobb létszámú érkezésük a 15. század elejére tehető. Több uralkodó (például Zsigmond német-római császár) állított ki a karavánok részére oltalomlevelet. A 16-17. században a menlevelek hatására szabadon mozoghattak, ám beilleszkedésüket nem szorgalmazták.

A 150 éves török hódoltság idején, majd a Rákóczi szabadságharcban a fejedelem zászlaja alá álltak, de a karavánok szolgálatokat tettek a végvárak közötti üzenetek közvetítésében is. Több híres prímás Rákóczi fejedelem táborában lelkesítette a sereget. Ebben az időben egyes csoportjaik már biztosan letelepedtek.

Jóval hátrányosabb helyzetű úgynevezett oláh cigány népcsoportok érkeztek Havasalföldről, Moldvából a török uralom végnapjai idején, az elnéptelenedett vidékek betelepítésével egy időben. Ebben az időszakban már több országgyűlésen szerepelt a cigányügy, és Mária Terézia, majd II. József kezdeményezésére cigányokra vonatkozó törvényeket is alkottak. Ezek célja elsősorban a vándorló kóbor cigányok letelepítése volt. 1848-49-ben a cigányok szerszámaikkal, hegedűikkel a forradalom mellé álltak. A cigányprímások híre ismét eljutott Európába.

Az 1893-as népszámlálás szerint a 275 ezres cigányság már letelepedett életmódot folytatott, a hagyományos cigány foglalkozásokat azonban a kezdődő tömegtermelés szinte feleslegessé tette. Emellett a nagy történelmi korszakváltások, az I. világháború, az azt követő területvesztés, majd az országot a II. világháború alatt ért megrázkódtatások jelentősen érintették a cigányságot.

A roma holokauszt emléknapja

Ekkor korlátozták a vándormunkát, ezzel egyben korlátozták az úgynevezett peripatetikus (körben vándorló) közösségeket, - a cigány zászlóban a kék ég alatt zöld mezőben forgó piros kerék e vándorlást jelképezi. A "beszűkült piac" folytán a cigányság fokozottan veszélyes lett a magántulajdonra. A cigányságtól való "végleges megszabadulás" gondolata a cigány holokausztban teljesedett ki. 1944 júliusától több ezer romát vittek koncentrációs táborokba, Dachauba, később Auschwitzba, Birkenauba, Rawensbrückbe.

Magyarország - a cigány lakosság létszáma szerint - Románia, Bulgária és Spanyolország után a negyedik helyen áll Európában, ám itt a legnagyobb kisebbség a cigányság. Az 1990-es népszámlálás során 142 ezer magyar állampolgár vallotta magát cigány nemzetiségűnek. Becslések szerint számuk jelenleg 4-600 ezer fő, egyes kisebbségi szervezetek azonban 7-800 ezres lélekszámot is valószínűsítenek. A demográfiai változások trendjében az elöregedő, csökkenő népességszám mellett a cigányság fiatalabb korösszetételével is számolni kell. A romák az ország területén szétszóródva élnek, eloszlásuk nem egyenletes. Magyarország 3200 települése közül 2000-ben élnek; a három északi megyében legnagyobb a népességük. Az elmúlt évtiizedekben jelentősen megnőtt a városlakó romák aránya, Budapesten a romák száma 90 ezerre tehető.

Nyelvi és kulturális szempontból erősen tagoltak. A cigány kultúrának új keletű az írásbelisége, gond továbbá, hogy nem rendelkeznek anyaországgal, amely kulturálisan és anyagilag támogatná őket. Legnagyobb csoportjukat a magyar anyanyelvű, az úgynevezett romungro cigányokjhelentik, akik aránya meghaladja a 70 százalékot. A második a romanit beszélő oláh cigányok, arányuk 20 százalék körüli. A harmadik csoport elsősorban az ország délnyugati régiójában élő beás cigányok, akik archaikus román nyelvet beszélnek. Arányuk 10 százalékos. Az oláh és beás csoportoknál a anyanyelvhasználat egyre jobban visszaszorul.
A szocializmus idején a cigánykérdést réteg, illetve szociális problémaként kezelték. A földosztásból a cigányok csaknem teljes egészében kimaradtak. A megélhetési lehetőségek a lakóhelyüktől távoli ipari centrumok felé vonzották az ingázásra kényszerült lakosságot. A legtöbb cigány embernek szezonális, alacsony képzettséget igénylő munkát adtak. Az 1960-as évek végétől megkezdődött a cigánytelepek felszámolása, kedvezményes kölcsönt kaptak a lakásvásárláshoz, sok faluban a megüresedett öreg házakat birtokba vehették. A társadalomban azonban ez feszültséget teremtett.

A pártállami politikai felfogás kizárólag szociális problémának tekintette a cigánykérdést, a cigányság letelepítése, falvakba költözése azonban ellenállásba ütközött. Az ingatlanok leértékelődtek, megkezdődött a falu őslakosságának fokozatos elvándorlása. A cigányság jelenlegi koncentrációja olyan falvakba történik, ahol az alapvető infrastruktúra változatlanul hiányzik.

(Múlt-kor/Roma Sajtóközpont)

Romák az 1848-as szabadságharcban

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra