Múlt-kor.hu

Szovjet-Németország létrehozását tervezték Sztálinék

Szovjet-Németország létrehozását tervezték Sztálinék

2004. szeptember 15. 13:08

A múlt század húszas éveinek elején a német kommunisták alig várták már a világforradalom elérkezését német földre.

Európai Szovjetköztársaságok Szövetsége

Mint Otto Wenzel `1923 - Az elvetélt német októberi forradalom` című 370 oldalas művéből kitűnik, a Német Kommunista Párt (KPD) vezetői, élükön Heinrich Brandler elnökkel, Ernst Thalmann-nal és Clara Zetkinnel 1923 nyarán és őszén több ízben is tanácskoztak Moszkvában az Oroszországi Kommunista Párt (OKP) vezérkarával, amelynek élén - a beteg Lenint helyettesítve - Sztálin állott. Igaz, ekkor még csaknem vele egyenrangú vezetőnek számított a későbbi tisztogatások során meggyilkolt Trockij, Buharin, Zinovjev és Radek is.


A szeptember 25-én lezajlott összejövetelen már arról folyt a vita, vajon a forradalom után "Szovjet-Németország" csatlakozzék-e a Szovjetunióhoz, vagy pedig a célul kitűzött "Európai Szovjetköztársaságok Szövetségének" a magvát képezze-e. Mint Zinovjev a németek értésére adta, az OKP Központi Bizottsága "egyhangúlag" támogatásáról biztosította a németországi felkelés kirobbantását.


http://russian-stamps.dialog-it.ru
"Az elsődleges feladat most felkészülni a háborúra és abszolút mértékben támogatni a német forradalmat" - jelentette ki Trockij, a Vörös Hadsereg katonai támogatásáról biztosítva a német elvtársakat. Mindazonáltal azt is leszögezte, hogy "Németországban a hatalmat a német munkásosztálynak kell megragadnia".


A német forradalom kirobbantásának időpontját természetesen a szovjet vezetés határozta meg - bár nem zárható ki, hogy ehhez Thalmannék "súgtak" Moszkvának. Egy másik kortörténeti műben (Bayerlein, Babicenko, Firsov, Vatlin: "Német október 1923" - 470 oldal) megtalálhatók az OKP Politikai Bizottságának 1923. október 4-én tartott üléséről készült jegyzőkönyv részletei. Ebben Sztálin, Trockij, Zinovjev, Molotov és Buharin november 9-ét jelölte meg a felkelés kezdőnapjaként. A jegyzőkönyv, számos kortörténeti anyaggal együtt, az orosz elnöki hivatal levéltárában található, és kutatók számára immár hozzáférhető.


Habár Moszkva - a német kommunisták kérésére - több tucat katonai tanácsadót küldött Berlinbe, élükön Karl Radekkel, a hetek múltával az orosz vezetés számára világossá vált: Németországban - lenini terminológiával élve - nincs "forradalmi helyzet" abban az értelemben, hogy a baloldal nem képes a társadalom döntő többségét maga mögé állítani a fennálló rend megdöntése céljából. Még többet nyomott a latban a kommunisták katonai gyengesége.

Németország a szélsőjobbé lett

Jóllehet a németek igyekeztek elhitetni a szovjet vezetőkkel, hogy a hatalomátvétel céljára `jól felfegyverzett proletár századok` állnak készenlétben (Brandler KPD-elnök szeptemberben 250 ezer `tervszerűen gyakorlatozó` férfiról és 70 ezer lőfegyverről beszélt Sztálinéknak), a Moszkvából küldött Waldemar Rose másként látta a helyzetet. A balti német származású katonai szakértő (mozgalmi álneve Skoblewski volt) októberben jelentést küldött Moszkvába, s abban elképzelhetőnek nevezte a kirobbantandó felkelés kudarcát. Ezt azzal támasztotta alá, hogy `hiányzik a dolgozók egységfrontja ahhoz, hogy egy eltökélt ellenféllel megvívja a harcot a hatalomért`.


Radek is arra a következtetésre jutott németországi benyomásai alapján, hogy a német munkásságnak csak egy kisebbik része áll készen a felkelésre. Miután pedig kudarcot vallott a KPD-nek az a terve, hogy az üzemi tanácsok október 21-én Chemnitzben tartott értekezletét rábírja országos általános sztrájk kihirdetésére, a berlini pártközpont lefújta a puccs előkészületeit. Mindössze Hamburgban kezdtek két nappal később a kommunisták fegyveres akciókat, ám a munkásság támogatásának híján ezek csúfos kudarcba fulladtak.


Két héttel később, november 9-én (a Moszkva által "jóváhagyott" dátumnak megfelelően) mégis kitört egy fegyveres felkelés német földön: a weimari köztársaság másik ádáz ellenfele, a szélsőjobboldal próbált meg puccsot szervezni a demokrácia ellen. (1918. november 9-ét, az első német köztársaság kikiáltásának a napját egyaránt gyűlöletes jelképnek tekintették a német szélsőbal és szélsőjobb pártjai.)


A kommunisták barnainges elvbarátai - mindkét párt totalitárius rendszert akart megvalósítani -, egy bizonyos Adolf Hitler nemzetiszocialistái egy müncheni sörpincéből indultak rohamra a fennálló rend ellen, ám a helyi rendőrség erélyes ellenállása akkor véget vetett Hitler és Ludendorff hatalmi ábrándjainak. A puccs szervezőit elfogták és börtönbüntetésre ítélték.

Szovjet-Németország létrehozását tervezték Sztálinék

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra