Mátyás trónjáért több trónkövetelő is küzdött. Az ország zászlósurai és nagybirtokosai nem tartották magukat a király végrendeletéhez. Corvin János is bizonytalankodott, majd seregének veresége után (éppen Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál verte szét hadait) beérte azzal, hogy megkapja a horvát-dalmát-szlavón báni méltóságot, a bosnyák királyi címet és megtarthatja birtokait. A rendek és Bakócz Tamás győri püspök rokonszenvét Ulászló nyerte meg. Róla közismert volt, hogy a kormányzásban a rendeknek nagy szerepet hagyott. Őt támogatta Beatrix özvegy királyné is. Az ún. farkashidai oklevélben Ulászló megígérte, hogy megtartja az ország szabadságait (vagyis a rendek szabadságait), tartózkodik Mátyás újításaitól (mindenekelőtt az 1 forintos adó kivetésétől), beleegyezik abba, hogy a koronát a rendek őrizzék Visegrádon, és a cseh tartományok visszaváltásáért várható összeget is ők kezeljék. A rendek fennhatósága alá kerültek a meghódított ausztriai birtokok is. A rivális trónkövetelők, Habsburg Miksa és saját öccse, János Albert is Ulászló ellen támadtak. Miksa több nyugati várat is elfoglalt. Végül a pozsonyi szerződésben (1491) elismerte Ulászló királyságát, aki cserébe elfogadta fiúörökös nélküli halála esetére a Habsburg-ház örökösödési jogát. Ulászló visszaadta Miksának Mátyás hódításait. Mindazok a csehországi és ausztriai hódítások, amelyeket Mátyás életének utolsó másfél évtizedében a magyar korona uralma alá hajtott, elvesztek a trónutódlási harcokban.