Az, hogy VII. Kelemen pápa 1533. júliusában kiközösítette VIII. Henrik angol királyt, az angol egyház Rómától való elszakadásához vezetett. Az ún. `Act of Supremacy` (1534. november) felállítja az anglikán államegyházat, melynek feje a király. VIII. Henrik a Rómával való szakítást a parlament és az egyre inkább egyház- és pápaellenes földbirtokos lakosság támogatásával hajtja végre. Az egyházi megújulás és a római egyháztól való elszakadás igénye a római katolikus klérus bírálatához kapcsolódott, ami a XVI. században egyre inkább fokozódott. Az angol vallási fordulathoz az ürügyet az adta, hogy VII. Kelemen pápa nem volt hajlandó felbontani VIII. Henrik és Aragóniai Katalin házasságát. Henrik azért akart elválni, mert Katalintól nem született fia, akire dinasztikus okokból és a monarchikus központi hatalom megerősítéséhez lett volna szüksége. 1533-ban a parlament olyan döntést hoz, mely kizárja, hogy a pápa beleszólhasson Anglia belügyeibe. Ehhez kapcsolódva Thomas Cranmer, Cartenbury érseke vizsgálatot folytat a Katalinnal kötött házasság érvényességét illetően. 1533. májusában a házasságot érvénytelenítik, de Henrik már januárban feleségül vette szeretőjét Boleyn Annát. A későbbiekben a trónutódlás kérdése a politikai megfontolások további négy házasságkötést tesznek szükségessé. Két feleségét, Boleyn Annát és Catherine Howardot Henrik kivégezteti. A Rómától való elszakadás után Henrik megreformálja az angol egyházat. Lefoglalja a pápát megillető egyházi javadalmakat és megtiltja a Rómának való adózást. Visszavonja az egyházi privilégiumokat, és magának sajátítja ki a püspökök kinevezésének jogát.