Egészben megevett kígyót találtak egy őskori texasi lakos megkövült székletében

2019. április 30. 09:34 Múlt-kor

A megkövült székletmintákat, azaz koprolitokat a Conejo Sziklamenedékben gyűjtötték annak idején a kutatók. Ez a hely vélhetően az őskori vadászó-gyűjtögető kultúra egyik táborhelye volt. A menedék egyik részén nagy számú koprolit volt található, amiből a kutatók arra következtettek, latrinaként használták.

Az 1960-as évek végén összegyűjtött mintegy 1000 mintát nemrég kezdte el átvizsgálni Elanor Sonderman és csapata a Texas A&M Egyetemen. Az egyik mintában különös dolog keltette fel figyelmüket: kígyóból származó pikkelyek, csontok és méregfogak, azaz olyan részei az állatnak, amelyeket általában nem enne meg az ember. A jó állapotban megmaradt, mintegy egy centiméteres méregfog alapján arra következtettek, az állat vélhetően egy texasi csörgőkígyó, vagy egy rezesfejű mokaszinkígyó lehetett. Utóbbi faj a kettő közül kevésbé veszélyes méreggel rendelkezik, azonban igen agresszív temperamentumú.

Felmerül a kérdés: nem lehetséges az, hogy a kígyómaradványok utólag keveredtek a széklet közé? Sonderman szerint ez igen kevéssé valószínű. „A régészeti kontextusból kifolyólag lehetséges, hogy  nagyszámú növényi anyag tapadhatott a koprolithoz nem sokkal annak létrejöttét követően, azonban ezek a külső anyagok eltávolításra kerültek a vizsgálat előtt” – mondta. „A méregfog benne volt a koprolitban, nem valahol rajta.”

A régi fekáliában talált, egészben elfogyasztott állatok önmagukban nem kimondottan szokatlanok a régészek számára, és a kígyóevés sem. A kutatók szerint az Alsó-Pecos térség őslakos vadászó-gyűjtögető népei többnyire húsevők voltak, emellett gyűjtögettek amit tudtak a kietlen sivatagi tájon. A régészek rágcsálók, halak, hüllők és más sivatagi állatok maradványait is megtalálták már korábbi koprolitmintákban, jelentős mennyiségű növényi anyag mellett, amelyet mind tápértéke, mind gyógyhatásai miatt fogyasztottak.

Érdekes módon az Alsó-Pecos őskori lakói arról is ismertek, hogy számos barlangrajzukon prominens szerep jut a kígyóknak. A jelenlegi őslakos népek között is van, amelyek körében elterjedt a kígyók fogyasztása, mint például az északkelet-mexikói tepehuanok, vagy a Utah és Colorado államokban élő jutok. E népeknél azonban általános, hogy pikkely, csontok és csörgő nélkül eszik a csörgőkígyókat, és tűzön sütik őket.

A vizsgált mintában talált kígyómaradványok ezzel szemben azt sugallják, az állatot egészben és nyersen fogyasztották el. A kutatók szerint ez lehet a kígyók esetében az első ismert példa e jelenségre. Ahogyan a Journal of Archaeological Science: Reports című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukban is kiemelik, az állatot vélhetően rituális megfontolásból fogyasztották így, nem tápértéke miatt.

E következtetést az is elősegítette, hogy ugyanezen koprolitmintában a térségben honos növények és rágcsálók maradványait is megtalálták, tehát az a személy, aki a mintát hagyta, nem éhezett, a szokásoknak megfelelő étrend szerint élt. A tanulmányban a kutatók kimondták, mivel a kígyókat sokan „a Föld egyes elemei felett hatalommal bírónak” tartották, és mivel „különféle mitológiákban is nagy hatalommal és fontos szereppel bírnak”, „a világ számos kultúrájában részét képezik szertartásoknak és rítusoknak.” Habár első hallásra undorítónak tűnhet a megkövült székletminták vizsgálata, kétségtelen, hogy igen sok szempontból nyújthatnak egyedi betekintést a letűnt korokban élt emberek életébe.