DNS-vizsgálat bizonyítja: nem dublőr ült Rudolf Hess helyett a börtönben
2019. január 24. 17:57 Múlt-kor
Adolf Hitler jobbkeze, Rudolf Hess 1941-ben engedély nélkül, egy brit különbéke ábrándjával Skóciába repült, és hosszú élete hátralevő részét fogságban, illetve börtönben töltötte. Cselekedete és elhelyezésének körülményei, valamint törékeny mentális egészsége – vagy legalábbis az erre utaló tünetek – sokakat arra ösztökéltek az idők során, hogy különféle elméleteket állítsanak fel Hessről. Ezek egyik legnépszerűbbike az, hogy a nürnbergi per után valójában egy dublőr ült a helyén a spandaui börtönben – most azonban egy DNS-vizsgálat kimondta az igazságot.
Elterjedt elmélet
A második világháború egyik utolsó igazi összeesküvés-elmélete a Rudolf Hess-ügy. 1941 májusában a náci párt „helyettes Führere” saját repülőjével, holdfénynél navigálva Dél-Skóciába repült, hogy különbékét tárgyaljon ki az Egyesült Királyság és a Harmadik Birodalom között, elkerülve a Szovjetunió elleni hamarosan következő támadással járó kétfrontos háborút, amely az első világháború során is a legnagyobb hátrányt jelentette Németország számára.
Hess számítása nem jött be, és földet érését követően a brit hatóságok őrizetbe vették. A nürnbergi perben háborús bűnökben végül nem találták bűnösnek, csupán az elkövetésük tervezésének elősegítésében, így halál helyett börtönbüntetésre ítélték. A nyugati szövetségesek és a szovjetek által közösen ellenőrzött spandaui börtönbe zárták, ahol egészen 1987-es öngyilkosságáig élt.
Már a kezdetektől voltak emberek, akik szerint a „hetes számú spandaui fogoly” nem Rudolf Hess volt. Franklin D. Roosevelt, aki 1945. áprilisi haláláig az Egyesült Államokat vezette a háborúban, az egyik leghangosabb szószólója volt az elméletnek, hogy akit a britek elfogtak, nem az, akinek gondolják. Ezt az elméletet éltette tovább aztán az 1970-es évektől egy brit orvos, aki korábban a spandaui börtönben dolgozott, bizonyos W. Hugh Thomas.
A brit kormány négy külön vizsgálatot is indított az idők során a bejelentésre került anomáliák felderítésére, azonban egyszer sem találta megalapozottnak a „hasonmás-összeesküvés” elméletét, amely ennek ellenére több, mint 70 éve tartja magát sokakban. Vajon a valódi Rudolf Hess elkerülte volna a felelősségre vonást, és külföldre menekült? Amikor a német állam – sírjának elbontása során – elhamvasztotta a rab földi maradványait, a tudomány úgy vélte, örökre elveszett a perdöntő DNS-vizsgálat lefolytatásának esélye.
Végül azonban mutatkozott egy újabb lehetőség: az amerikai hadsereg egy korábbi orvosának, egy csoport osztrák tudósnak és egy szerencsés véletlennek köszönhetően kijelenthetővé vált, hogy a „Spandau #7” néven ismert személy valóban Rudolf Hess volt.
Náci zarándokhely
Hess személye évtizedekkel halála után is sokakból vált ki érdeklődést. Hitler egyik közeli barátjának számított, és a Harmadik Birodalom vezető politikusai közé tartozott, és mindehhez jön különös, vakmerő kísérlete a brit különbéke elérésére. A bajorországi Wunsiedelben található síremléke valóságos gyülekezőhellyé vált a legkülönfélébb neonáci elemek számára, ami miatt 2011-ben a német állam exhumálta Hess maradványait, amelyeket hamvasztás után a család a tengeren szórt szét, a sírhelyet pedig megsemmisítették.
Mint kiderült azonban, maradványai elhamvasztásával nem semmisült meg Hess minden ismert DNS-e. Spandaui rabsága során ugyanis, mint bármely rab, rendszeres orvosi vizsgálaton esett át. A börtönt az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, Franciaország és a Szovjetunió üzemeltette közösen, kizárólag a nürnbergi elítéltek fogva tartása céljából.
A négy ország havi váltásban működtette az intézményt. 1982-ben éppen egy amerikai orvos, Dr. Phillip Pittman vett vérmintát Hesstől egy rutinvizsgálat keretében. Rick Wahl patológus ebből a mintából néhány cseppet egy mikroszkóp alá csúsztatandó tárgylemezre helyezett, hogy nagyítás alatt vérsejtszámlálást végezzen. Az üveglemezt „Spandau #7”-ként címkézték fel, majd hermetikusan lezárták – Wahl pedig megtartotta, mégpedig oktatási céllal: a Walter Reed Katonai Egészségügyi Központ oktatója volt az amerikai fővárosban.
Az 1990-es évek közepén egy másik katonaorvos, Sherman McCall a Walter Reed rezidenseként hallott a vérmintáról. „A Walter Reednél való Patológiai rezidenskedésem során egy véletlenül elejtett megjegyzésből értesültem először a Hess-vérminta létezéséről” – mondta el McCall a „New Scientist” tudományos lapnak. „Csak néhány évvel később értesültem a történelmi vitáról.” A molekuláris patológiára szakosodott McCall ekkor azonnal felismerte a tárgylemez jelentőségét a Hess-rejtély megoldásában. „A megvalósítás azonban már egészen más kérdés volt” – mondta.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
