Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Többször is fegyverrel védték meg a leghíresebb mikroállam, Sealand függetlenségét

2018. április 12. 14:05 Múlt-kor

A világon ma már számtalan mikroállam létezik. Van, aki az Antarktiszon, van aki a saját hátsókertjében, de előfordult már az is, hogy valaki az űrben akart saját államot alapítani. A legsikeresebb kísérlet azonban mind közül a Bates-dinasztia nevéhez fűződik, akik egy világháborús tengeri erőd tetején kormányozzák hercegségüket, immár fél évszázada.

<

A 2. világháború idején az angol hadvezetés tengeri erődök sorát állította fel a szigetország partjai mentén – elsősorban a Temze torkolatának környékén – annak érdekében, hogy még a szárazföld elérés előtt felvehessék a harcot a német légierővel szemben. A háború végeztével azonban ezek a betonkolosszusok lényegében feleslegessé váltak és az 1950-es évek folyamán valamennyit kiürítették.

Az elhagyatott tornyok aztán az 1960-as években ismét a figyelem középpontjába kerültek. A rock zene ebben az időben kezdte világhódító útját és bár már ekkor tömegek őrültek meg érte, a brit rádiók szigorú szabályozásai miatt a hallgatók csak ritkán élvezhették a pörgős dallamokat. Az üzleti rést felismerve sorra alakultak az újabb és újabb kalózrádiók, amelyek engedély nélkül kezdték sugározni a népszerű zenéket. Ezek a rádiók gyakran sugározták adásukat tengerjáró hajókról, hogy a nemzetközi vizeken elkerülhessék a rájuk vadászó hatóságokat. Nem meglepő hát, hogy néhányan felismerték a lakatlanná vált tengeri erődökben rejlő lehetőséget is.

A Harwich kikötőjének védelmére felállított Roughs Towers erőd fedélzetére 1966-ban érkezett meg Ronan O’Rahilly, a Radio Caroline vezetője, illetve Paddy Roy Bates, aki Radio Essex néven tervezett saját adást indítani. A két „kalóz” között azonban hamarosan nézeteltérés tört ki és Bates teljes egészében kisajátította az erődöt. A távozásra kényszerített O’Rahilly egy évvel később megpróbálta visszafoglalni az erődöt, de támadását Bates és fia, az akkor még csak 15 éves Michael Bates, lőfegyverek és Molotov-koktélok bevetésével sikeresen visszaverte.

Az igencsak erőszakossá váló incidensre természetesen a brit hatóságok is felfigyeltek, akik rövidesen letartóztatták Bates-t és fiát. A bíróság azonban kénytelen volt megállapítani, hogy nincsen joghatósága az eset fölött. A korabeli nemzetközi jog szerint ugyanis egy ország határa a tengeren a partjaitól 3 tengeri mérföldre – mintegy 6 kilométerre – húzódik, Roughs Towers azonban ennél jóval beljebb, nagyjából 12 kilométerre helyezkedik el a tengeren.

Bates így visszatérhetett az erődre, és bár eredeti tervét, az új rádióállomás létrehozására a szükséges felszerelés híján nem tudta megvalósítani, a bírósági döntés új ötletet adott a számára: Ha Roughs Towers nem tartozik az Egyesült Királysághoz, akkor akár tartozhatna hozzá is. Így esett meg, hogy 1967. szeptember 2-án az egykori rádiós kikiáltotta a Sealand Hercegség függetlenségét, és I. Roy néven újdonsült állama trónjára lépett.

A hercegség hamarosan már saját alkotmánnyal, zászlóval, himnusszal és pecséttel is rendelkezett. Sealandi dollár néven saját pénzt kezdtek nyomni, amelyet azonban sehol a világon nem fogadnak el. Jó pénzért ma már vásárolhatunk magunknak sealandi útlevelet, sőt még nemességet is.

A brit kormány a hasonló esetek megelőzése érdekében ezután megsemmisítette az összes többi, ekkor még álló tengeri erődöt, de Sealandet különféle jogi hercehurcákon túl nem zargatták. I. Roy, felesége Joan hercegné, valamint a trónörökössé kinevezett Micheal így többnyire békében élhették nem mindennapi életüket alig 0,004 négyzetkilométer nagyságú birodalmukban.

A senki által el nem ismert, de lényegében máig fennálló Sealand további történelme azonban meglehetősen viharosra sikeredett. Roy herceg az 1970-es években egy üzleti vállalkozásba kezdett egy német üzletemberrel, bizonyos Alexander Achenbach-al, akit Sealand miniszterelnökévé is kinevezett. Közösen egy kaszinót akartak létesíteni a hercegség területén, amely így a brit hatóságok felügyelete nélkül működhetett volna. Bates és Achenbach viszonya azonban megromlott és a herceg elállt a jövedelmezőnek ígérkező tervtől.

A csalódott miniszterelnök ekkor radikális lépésre szánta el magát. Német és holland izomembereket bérelt fel és lőfegyverekkel látta el őket, vezetőjüknek pedig ügyvédjét, az ugyancsak német-sealandi „kettősállampolgár” Gernot Putzot tette meg. A zsoldoscsapat motorcsónakokon, jet-skiken és helikopteren érkezett Sealand elfoglalására 1978 augusztusában, amelyet ekkor csak a 26 éves koronaherceg védelmezett, akit a megszállók foglyul is ejtettek.

A megszállás idején Angliában tartózkodó Bates nem késlekedett és saját sereget toborzott, akikkel hajnalban egy helikopteres ellentámadással visszafoglalta az erődöt. A német és holland zsoldosokat foglyul ejtette, míg Putz – lévén sealandi állampolgár – a hercegi bíróság elé került, amely életfogytiglani börtönbüntetést rótt ki rá.

Az esetről minden bizonnyal kitörő lelkesedéssel értesülő nyugatnémet kormány hamarosan diplomatákat küldött Sealandre, hogy tárgyaljon állampolgárai szabadon engedéséről. Bates természetesen örömmel tett eleget a követelésüknek, de nem szalasztotta el azt sem, hogy rámutasson: a tíz évvel korábbi brit bírósági döntést követően, immár másodszor „ismeri el” egy másik állam hercegségének szuverenitását – igaz, a német kormány azonnal jelezte, hogy ilyenről szó sincs.

A sikertelen puccskísérletet követően Achenbach és Putz Németországban emigráns kormányt állítottak fel, amely mind a mai napig magának követeli a hercegség feletti hatalmat. A „Sealandi Lázadó Kormányt” – ahogy azt a sajtóban szokás emlegetni – ma már Achenbach kinevezett utódja, Johannes Seiger vezeti, aki 1991-ben ugyancsak kiadott egy saját pénzérmét.

Bár az Egyesült Királyság 1987-ben hivatalosan is kiterjesztette tengeri határait Sealanden túlra, míg egy 1994-es ENSZ határozat szerint mesterséges építmények nem minősülnek szigetnek, az aprócska hercegség a mai napig létezik, igaz lakói már nincsenek. Roy herceg 2012-ben, míg Joan hercegné 2016-ban hunyt el. A Sealand második hercegeként trónralépő I. Michael, és a jelenlegi trónörökös James ma már inkább az angol szárazföldön élik mindennapjaikat.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Többször is fegyverrel védték meg a leghíresebb mikroállam, Sealand függetlenségét

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra