A 18. századi sztárcsontkovács, Ütődött Sally felemelkedése és dicstelen bukása

2017. november 30. 15:29

II. György angol király uralkodásának (1727-1760) első éveiben történt egyszer, hogy bajkeverők egy csapata egy díszes hintót pillantott meg az Epsom városából London felé vezető úton. Azt gondolva, hogy az elfüggönyözött kocsiban a király egyik gyűlölt szeretője rejtőzik, azonnal megrohanták a hintót, hogy bosszantsák a nőt egy kicsit. Mikor azonban körbevették a járművet, abból legnagyobb ámulatukra nem egy finom udvarhölgy, hanem egy nagytermetű, dölyfös és már igencsak részeg asszonyság hajolt ki. „Az Isten verjen meg titeket, átkozottak, hát nem ismertek meg! Én vagyok az, Mrs. Mapp, a csontkovács.” – mennydörögte, az erre hatalmas éljenzésben kitörő gazfickók felé.

Az éles nyelvéről és nehéz természetéről híres Sarah Mapp egy nők között ekkoriban meglehetősen szokatlannak mondható foglalkozást űzött. A modern ortopédia megszületését megelőző időkben a különféle csonttöréseket, ficamokat és sérveket általában puszta fizikai erővel igyekeztek – szó szerint – helyrerakni. Hasonlóan más mesterségekhez, ez is gyakran a család egyik generációjáról a másikra öröklődött, így Sally is édesapjától, John Wallintól tanulta meg az alapvető fogásokat és mellette is kezdett el csontkovácsként dolgozni.

A hirtelenharagú és egyre több alkoholt fogyasztó lány azonban gyakran keveredett vitába apjával és az egyik ilyen összezördülést követően úgy döntött, hogy inkább a saját lábára áll. Utazó orvosként az angol vidék valóságos szenzációjává vált és rövidesen már mindenki ismerte az általa kiötlött és terjesztett „Ütődött Sally” nevet.

Végül 1735-ben a gazdag üdülővárosban, Epsomban telepedett le, ahol a rendszeres lóversenyek kiváló terepet szolgáltattak arra, hogy kamatoztassa tehetségét. Hátasaikról lezuhanó angol úrfik gyakran keresték fel Sally-t, aki gazdagon megtölthette erszényét az általuk fizetett díjakból. Ahogy hírneve növekedett, hamarosan elkezdett Londonban is kezeléseket vállalni, így hetente többször utazott a fővárosba. Egyik ilyen útja során került sor a fentebb említett esetre is. Az általa meggyógyított emberek mankóit trófeaként gyűjtő és hintójában azokat mindig magával hordó Sally olyannyira fontos szereplőjévé vált Epsom város életének, hogy a helyi önkormányzat évi 210 shilling járadékot ajánlott neki csak azért, hogy ne költözzön máshová.

Az 1736-ra karrierje csúcsára érő Sally hanyatlása egy rosszul sikerült házassággal kezdődött. Augusztusban feleségül ment egy Hill Mapp nevű férfihez, annak ellenére, hogy több barátja is figyelmeztette, a fickó csak a vagyonára hajt. Az ismerősök jóslata igaznak bizonyult és Hill alig két héttel az esküvőt követően lelépett Sally pénzével, miután többször meg is verte a nőt.

Ezzel párhuzamosan orvoslási módszereit is kritika alá vonták. Rendszeresen együtt emlegették olyan „alternatív” gyógymódokkal operáló orvosokkal, mint a hírhedt szemész, John Taylor – aki azt a szemműtétet is végezte, amely végül a legendás zeneszerző, Bach halálához vezetett – vagy a „csodakoktéljairól” elhíresült Joshua Ward. Egy 1736-os karikatúrán például úgy tüntették fel eme kétes hírű triumvirátust, mint a „Temetkezési vállalkozók társasága”. A rajzon Sally meglehetősen előnytelenül, kancsal tekintettel és nagy állkapoccsal jelenik meg, kezében egy méretes csontdarabot tartva, akárcsak egy ogre.

Kezeléseinek hatékonysága azonban még ekkor is sokakat meggyőzött, köztük nem kisebb személyiséget is, mint a Királyi Orvosi Kollégium elnökét, Sir Hans Sloane-t, akinek unokahúgának csontproblémáira ugyancsak Sally nyújtott megoldást. A szélhámosság vádja és ezzel párhuzamosan a minden korábbinál nagyobb méreteket öltő részegeskedés végül mégis tönkretette Ütődött Sally üzletét, aki végül 1737-ben olyannyira elszegényedve halt meg London egyik külvárosában, hogy a helyi egyházközségnek kellett finanszíroznia a temetését.