Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Síron túli szerelem – férje szívével temették el a 17. századi nemesasszonyt

2017. február 16. 08:25

Egy 17. században élt francia nemesasszony ólomkoporsójában különös sírmellékletre bukkantak a régészek: az elhunyt úrnő egykori férjének szív alakú dobozkába rejtett, bebalzsamozott szívét őrizte maga mellett. Ez amellett, hogy egy gyönyörű, romantikus gesztus, „tudományos jelenség” is, hiszen a régészvilág még sohasem látott ilyet, állítja egy frissen megjelent tanulmány.

<

Brefeillac úrnőjének, Louise de Quengónak ólomkoporsóját még egy 2013-as ásatás során tárták fel francia régészek a rennes-i jakobinus kolostorban. Annak ellenére, hogy a 65 esztendős korában elhunyt Louise 1656-ban, tehát több mint három és fél évszázada hunyt el, lezárt ólomkoporsója szokatlanul jó állapotban őrizte meg a maradványait. Még köpenye és bőrcipője is teljesen ép. Személyazonosságát a kolostor igen részletes nyilvántartása alapján állapították meg.

Ám a koporsó ennél még nagyobb meglepetéssel is szolgált: mellette feküdt egy kis ólom függőben breton férjének, Brefeillac lovagjának, Toussaint de Perriennek bebalzsamozott szíve. A kezdeti híradások még arról szóltak, hogy az 1789-es forradalom előtti Franciaországban még bevett szokásnak minősült, hogy az elhunytat a szerető hitvese szívével bocsátották le a föld alá, azonban most már bizonyos, hogy ez az eddigi egyetlen ismert régészeti példa, magyarázta a tanulmány társszerzője, Rozenn Colleter.

A francia arisztokrácia egyes tagjai olykor valóban gondoskodtak arról, hogy haláluk után egyes szerveiket elmozdítsák testükből és különböző helyeken temessék el, ám ez a gyakorlat általában politikai, illetve vallási célokat szolgált. Nem pedig egy afféle romantikus vágyat, hogy a halál után újraegyesülhessenek a szerető szívek.

A szív alakú urna felirata szerint Toussaint de Perrien 1649-ben (hét évvel felesége előtt) hunyt el, maradványait pedig a több mint 200 kilométerrel nyugatabbra található Carhaix karmelita kolostorában helyezték örök nyugalomra. Toussaint szívét még az eltemetése előtt távolíthatták el, a bomlás megakadályozása végett egy légmentesen lezárt ólomfüggőbe helyezték, majd a rennes-i jakobinus kolostorba vitték, ahol Louise de Quengo utolsó éveit töltötte. Az asszony haláláig a szív alakú tartóedény a kolostorban volt elhelyezve, ahol az özvegy mindennap imádkozott, vélik a kutatók.

Louise de Quengo maradványát két alkalommal is testszkennerrel vizsgálták meg és felboncolták. A vizsgálatok során nagy mennyiségű vesekövet és mellhártya-letapadást találtak, valamint kiderült, hogy az ő szívét is eltávolították, mégpedig valóságos sebészeti szakszerűséggel. De vajon hová lett az asszony szíve? Logikus lenne, ha úgy végrendelkeztek volna, hogy haláluk után szíveiket „megcserélését” rendelik el, magyarázta Colleter. Sajnos Toussaint carhaix-i temetkezési helyét és az özvegye szívét sem tárták még fel. Ha Louise bebalzsamozott szívét valaha is meglelik (legyen az a férje mellé temetve vagy máshová), a szakértő szerint hasonló felirat lesz rajta, mint az ő koporsójában megtalált férje szívtartóján.

A kolostorban több más 17. századi ólomkoporsót is találtak, de azokban csupán csontvázak voltak. Toussaint szív alakú ólomurnája mellett egyébként másik négy hasonló is előkerült a jakobinus kolostorból. Az 1584 és 1685 közötti évekből való függőkben szintúgy emberi szíveket fedeztek fel, külsejükön pedig feliratok díszlettek, ám nem tudták egyik sírhelyhez sem kötni őket. A kutatók szerint elképzelhető, hogy a francia forradalom idején eredeti helyükről elmozdítva rejtették el a kolostorban a szíveket. Minderre azért volt szükség, mert a vérzivataros években az arisztokraták maradványait őrző, ólomból készült koporsókat és egyéb kis tárolóedényeket gyakran olvasztották be, és készítettek belőlük puskagolyót.

Eddig több mint 1380, a 14-18. századból való – főként a papsághoz,  illetve a nemességhez tartozó – sírhelyet azonosítottak az egykori jakobinus kolostor területéről. A tanulmány szerint az eddigi 483 darab sírt átvizsgálva elmondható, hogy az elhunytak kevesebb mint három százalékánál figyelhető meg, hogy valamely szervét a halála után eltávolították és bebalzsamozták. Ez az eredmény pedig mindent elmond arról a korábbi vélekedésről, hogy az egykor csupán a királyokat és királynékat megillető eljárás széles körben elterjedt volna a felsőbb társadalmi rétegek között.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Síron túli szerelem – férje szívével temették el a 17. századi nemesasszonyt

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra