Íme az egyetlen csontbizonyíték az ókori keresztre feszítésről
2015. december 18. 14:02
Az igen hosszú haláltusával járó kivégzési forma a Római Birodalomban terjedt el igazán: megbecsülni sem lehet, hogy hány ember lelte halálát a keresztfán. Spartacus felkelésének leverése után például hatezer rabszolgát feszítettek keresztre a Via Appia mentén, de több ezer keresztény is hasonló sorsra jutott. Ennek fényében igen hihetetlennek tűnhet, hogy csupán egyetlen olyan emberi csontot találtak a kutatók, amely még ma is át van szúrva a rómaiak szegével. Ráadásul néhány szakértő ennek hitelességét is erősen kétségbe vonja.
A legembertelenebb halálnem
Az egyik leghosszabb ideig tartó kínokkal járó kivégzési módszer a keresztre feszítés volt, amelynek rendszerét a rómaiak idején dolgozták ki: megkorbácsolás után az elítéltnek végig kellett vonulnia a városon, majd általában egy településen kívüli helyszínen szegezték a keresztre. Már a karthágóiak, az egyiptomi ptolemaidák és a zsidók is alkalmazták, ám a Római Birodalomban terjedt el igazán. Egyes elméletek szerint Perzsiából eredeztethető. Több ezer keresztény mártír lelte halálát fára szegezve, a középkorra azonban értelemszerűen visszaszorult a használata. Japánban a 16. századi keresztényüldözések idején ismét „divatba” jött, s vallási áhítatból kifolyólag a mai napig hallani lehet alkalmazásáról.
A „T”, „X”, „Y” vagy a hagyományos alakú kereszten haldokló elítélt napokig is szenvedhetett. A halál zömében a fulladáshoz köthető, ugyanis egy bizonyos idő eltelte után az áldozat – és főként a rekeszizma – annyira legyengült, hogy nem volt képes megemelkedni a levegővételhez. A halált úgy is gyorsíthatták, hogy az ún. „crucifragium” nevű eljárás során a szerencsétlen térdét eltörték, aminek következtében a lábtámasz megszűnt, nem volt képes felnyomni magát, s így 20-30 percen belül megfulladt. A leghíresebb ily módon kivégzett személy Jézus Krisztus volt (neki egyébként nem törték el a lábát, hanem az egyik katona szíven szúrta lándzsájával), ám a rómaiak tömegével feszítették keresztre Spartacus lázadó rabszolgáit is (mintegy 6 ezer embert) a Via Appia mentén a végső vereséget követően.
Az elítélt végtagjait 15-20 centiméter hosszúságú és egy centiméter átmérőjű szögekkel szegezték a keresztfához. A karok rögzítésénél általában a csuklónál ütötték be a szöget, ám egyes esetekben az alkarnál történt az igen fájdalmas bemenetel. A lábak esetén a sarokcsontba vagy a lábközépcsontba ütötték elölről vagy oldalról a szeget.
Az újkori guillotine-nal történő kivégzéshez hasonlóan az ókori keresztre feszítések is nyilvánosak voltak, azonban jóval tovább tartott a halálra ítéltek kínszenvedése. „Az összes halálbüntetés közül a legkegyetlenebb és legfélelmetesebb” – írta Cicero, míg Josephus Falvius zsidó történetíró „a legnyomorultabb halálnemnek” nevezte. A kereszthalál az egyik legelrettentőbb büntetési forma volt, hiszen a gyakran mezítelen és teljességgel megalázott elítélt élete utolsó napjait minden járókelő szeme láttára „élte le”. Minden arra járó láthatta, ahogy a szerencsétlen kiszárad, lassan megfullad vagy éppen egy fertőzés végez vele szép lassan.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
