Siegfried megadja magát
2003. március 7. 09:23
A német-francia történelmi szembenállást jelképező Siegfried-vonal, a második világháborús haditechnika és higiénia minden vívmányával felszerelt erődöv eltűnik a történelem süllyesztőjében.
<
| tetthely |
1917-ben épült német védvonal az ugyancsak defenzív célból épült francia Maginot-vonalra adott válasz volt. A grandiózus védelmi rendszert 1936-ban megközelítőleg 400 ezer munkás 8 millió tonna beton valamint 1 millió tonna acél felhasználásával építette ki. Az 1940-re elkészült erődítmény a holland határhoz közeli Kleve városától indul, végighúzódik a belga, luxemburgi és francia határ mentén, s a svájci Bazel városa előtt fejeződik be.
A szövetségesek oldalán Nyugati falként emlegetett védvonal lebontására nem a nemzeti összeborulás jegyében kerül sor. Az omladozó, egyre rosszabb állagú erődrendszer járatai, bunkerei tényleges veszélyt jelentenek az arra járók számára. A géppuska-fészkeket és a föld alatti alagutakat mára már a denevérek és egyes ritka madárfajok vették birtokukba. A belga határhoz közel eső 13 km-es védvonal-szakaszt a tervek szerint történelmi emlékhelyként őrzik meg az eljövendő generációk számára. A bunkerekben még fellelhető tárgyak pedig múzeumok kiállítási anyagát gazdagítják majd.
Az erődrendszert maga a német hadvezetés ürítette ki 1940-ben, miután a Franciaország elleni nyári offenzíva sikerrel zárult, és a Siegfried-vonalon lévő nehéztüzérséget az Atlanti partvidék védelmére szállították tovább. A szövetségesek 1944 júniusi normandiai partraszállása után viszont a németek visszatelepítették a fegyvereket. Hitler úgy vélte, hogy a Siegfried-vonal legalább 3 évig fel tudja tartani az előrenyomuló szövetséges haderőt. A szövetségesek egyébként bedőltek a náci propagandának és Arnheimnél megpróbálták megkerülni a falat. Ám az ejtőernyős akció, melynek három rajnai híd elfoglalása volt a feladata, kudarcba fulladt.
Hiába énekelték maguknak a második világháborúban harcoló brit katonák, hogy „Édesanyám, kiteregetjük a mosott ruhát a Siegfried-vonalra, ha még egyáltalán megvan...”, az 1944 őszi arnhemi vereség súlyos következményekkel járt a nyugati fronton. Montgomery nem tudta elfoglalni Hollandiát, nem történt meg a Siegfried-vonal átkarolása és a szövetséges erők nem özönlöttek be a német területekre. Hitler és tábornokai időt nyertek az 1944 decemberében megindított ardenneki német ellentámadás előkészítésére. Végül aztán csak az amerikai Patton tábornok tudta 1944 végén áttörni a Nyugati falat a Saar-vidéknél, ahol több tízezer katona, köztük rengeteg, a német hadsereg által besorozott tinédzser és idős férfi lelte halálát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
