Mi volt a szerepe Antallnak az Ellenzéki Kerekasztalnál?

2014. május 8. 08:40

Ha nincs az EKA, Fidesz sincs

Kövér László, az Országgyűlés elnöke - aki 1989-ben a Fideszt képviselte a háromoldalú nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon - előadásában elmondta: ambivalens érzéssel viszonyul a múlthoz, mivel a kerekasztal nem választható el a rendszerváltás történetétől. Mint fogalmazott: ha nincs az EKA, ma más politikai viszonyok lennének Magyarországon, ő sem állna itt és a Fidesz sem lenne. Saját szerepükkel kapcsolatban elmondta: a Fidesz - amelynek valódi születésnapja szerinte nem 1988-ban, hanem 1989. június 16-án, a Hősök terén, Nagy Imre újratemetésén volt - ismertségéhez, elfogadottsághoz az EKA-n keresztül vezetett az út.

Ez a párt politikai szocializációjának fontos állomása volt, ahol egyenjogúnak ismerték el a Fideszt, igaz, azt ki is vívták maguknak, önbizalmuk pedig tovább nőtt, s "jól megtanultunk érvelni és taktikázni". Kiemelte a politikai alkotás nyújtotta élményt, hiszen náluk sokkal idősebb politikusokkal tanácskoztak. Kövér László úgy látja, hogy amire az EKA vállalkozott, teljesítette, amit nem, az szubjektív okok miatt történt, s szerinte az EKA megalakulásakor a magyar szellemi elit nem volt felkészülve sem politikailag, sem lélektanilag arra, hogy változás történhet. Hozzátette: a rendszerváltás sajnos tömegeknek szociális bizonytalanságot, lesüllyedést hozott, így a történészeknek érdemes lenne alaposabban kielemezniük, hogy mi lehetett a kulcs.

Szakály Sándor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója köszöntőjében elmondta: 1989 egy olyan pillanat volt, amikor egyetértés mutatkozott, hiszen a rendszerváltó erők mind változtatni akartak azon a rendszeren, amelybe a magyar népet belekényszerítették. Az Ellenzéki Kerekasztal résztvevői azért gyűltek össze, hogy visszavezessék az országot oda, ahova évszázadokon át tartozott – fogalmazott Szakály Sándor.

A VERITAS célkitűzéseivel kapcsolatban Szakály Sándor a Múlt-kornak kifejtette: minden esztendőt szeretnének valamilyen fontosabb eseményhez kötni, idén két további konferencia szerepel a tervekben, szeptemberben Megszállástól megszállásig címmel a német és a szovjet megszállás időszakáról, októberben pedig a holokauszt és a magyar közigazgatás kapcsolatát tárgyalnák meg. Mindeközben az intézet tudományos munkatársai végzik a saját kutatási munkájukat, és minden évben szeretnének megjelentetni egy intézeti évkönyvet, a konferenciák anyagait pedig könyv formájában is közzétennék. Elképzelésük és tervük az - ahogy azt Szakály Sándor a főigazgatói pályázatban is megfogalmazta -, hogy minden tudományos műhellyel együttműködést hozzanak létre.

Pozsgay Imre államminiszter beszél, a politikai egyeztető tárgyalások második fordulóján a Parlament Vadász termében. Mellette Fejti György (b) és Iványi Pál, az MSZMP KB titkárai. A második tárgyaláson az MSZMP, az Ellenzéki Kerekasztal, valamint az úgynevezett harmadik oldal delegációja ült ismét tárgyalóasztalhoz, Szűrös Mátyás az Országgyűlés elnöke, a tanácskozás elnöke közvetítésével.

Mezey Barna egyetemi tanár, az ELTE rektora előadásában elhangzott: 1989 a 20. század sokadik nagy fordulópontja volt, amikor sikerült elérni azt, ami addig elérhetetlennek tűnt, a megbonthatatlannak hitt állampárt tárgyalásba bocsátkozott. Mint fogalmazott: nem tudták, nem tudhatták az Ellenzéki Kerekasztal résztvevői, mi vár rájuk, így nagy kockázatot vállaltak, hiszen senki nem ismerte, mennyire lesz tartós az új struktúra. A többpárti demokrácia olyan alapjait sikerült ekkor lerakni, amelyek működő keretet adtak Magyarországnak. Mezey Barna szerint van okunk ünnepelni, de a jubileum számvetésre is késztet: miért nem sikerült vajon a negyedévszázaddal ezelőtti felfokozott várakozásoknak jelentős részben megfelelni, s miért érzik ma is sokan úgy, hogy jobban sikerült érvényesülni a diktatúra keretei között.

1. Ha nincs az EKA, Fidesz sincs
2. Lehallgatás volt, besúgók nem