Ezeken nevettek a muszlimok ezer éve

2012. november 29. 12:04

A kötet eredeti szerzője a Mohamed próféta tanításainak egyik legjobb ismerője, al-Khatib al-Baghdadi volt. Az arab művet angolra fordító Emily Selove, a Manchesteri Egyetem professzora szerint a muszlim gondolkodó azért írta meg könyvét, hogy emlékeztesse olvasóit: „minden komoly embernek szüksége van egy kis szünetre, pihenésre.”

„Ebben a könyvben van flörtölés, káromkodás és részegeskedés, nagyon szórakoztató és egyben egy meglehetősen eltérő perspektívát kínál az iszlám általunk ismert középkori zord képével szemben. A valóság az, hogy az ezer évvel ezelőtti Bagdad valójában inkább mulatságos és szórakoztató volt, és nem erőszakos és a társadalmat elnyomó, mint azt sokan képzelik” – így Selove.

„Ez a fajta tudatlanságunk valószínűleg abból fakad, hogy a kor hatalmas szakirodalmának igen csekély része van más nyelvekre ültetve. Még nagyon sok a tennivalónk.” Selove hozzátette: „Bár a nyelvezete könnyű és igen élvezetes olvasni, komoly üzeneteket is hordoz a mű. A könyv a nagylelkűségről is szól, és arra ösztönzi olvasóit, hogy merjék kimutatni egyéniségüket, mindezt ékesszólóan és tisztán.”

Ilyen volt a muszlim humor

Egyszer egy hívatlan vendég érkezik egy rendezvényre. A házigazda megkérdezi: „Ki vagy te?” Erre ő ezt feleli: „Én vagyok az, aki megmentett téged, mert meglátta a meghívóid kiküldésekor keletkezett hibát.”

Később ismét egy hívatlan vendég érkezik egy összejövetelre, akit a vendéglátók azonmód leteremtenek: „Téged nem is hívtunk meg!” „Ez így van, de ha nem hívsz meg engem, nem jövök” – feleli. „Képzeld csak el, milyen unalmas lenne akkor ez az egész!”

Bunan, a kor Robin Hoodja állandóan csak evett és evett. Egyszer valaki azt mondta neki: „Lassíts már! Még megölöd magad!” Mire a rabló ezt felelte: „Ha eljön annak az ideje, hogy itt hagyjam ezt az árnyékvilágot, akkor teli hassal teszem mindezt, nem pedig kiszáradtan és éhesen!”

Egy ingyenélő, lusta embert egyszer utazás közben felvett egy férfi. Egyik nap azt mondja az utazó neki: „Menj, és vásárolj húst, hogy legyen mit ennünk.” „Dehogy veszek, Allahra, nincs nekem ilyenekre időm” – felelte a stoppos. Így a férfi elment és megvette a húst, majd ezt mondta: „Kelj fel, és készítsd el!” Erre a lusta ember: „Nem igazán tudok jól sütni.”

A férfi legyintett és elkészítette a húst, majd így szólt: „Kelj fel, és áztasd be a kenyeret!” Az ingyenélőnek most is kifogása volt: „Allahra mondom, túl fáradt vagyok!” Az utazó ezt is elkészítette, s ezt mondta: „Szedd ki a fazékból a húst!” Mire a lusta: „Félek, hogy összekoszolom a köntösöm.” A férfi elkészítette az ételt és stopposa elé rakta: „Kelj fel, és egyél!” „Allahra!” – feleli az ingyenélő. „Olyan rossz érzésem van, hogy annyiszor visszautasítottalak!” Majd felkelt és enni kezdett.