Corvin János - hasonlóan nagyapjához, Hunyadi Jánoshoz - a déli végeken jó szervezőnek, vitéz katonának bizonyult. A politikában azonban sokkal ügyetlenebbül vett részt. Akárcsak apja és nagyapja, Corvin János is a köznemesség bálványa volt: hazai, közülük származó királyjelölt, ellentétben az idegen, elsősorban a Habsburg uralkodójelöltekkel. Apja halála után mégis elsőként hullott ki a trónért folyó versengésből. 1490 júliusában a kincstárral és a Szent Koronával együtt már menekülni kényszerült Budáról, útközben azonban Báthory István és Kinizsi Pál csapatai vereséget mértek rá. Hercegi címét és a Mátyás által neki adományozott birtokok egy részét azonban megtarthatta. A Délvidéken váltakozó sikerű harcokat folytatott a törökkel. Az 1504. évi választáson nem őt, hanem az udvari párt emberét, Perényi Imrét választották nádorrá. Ebben az évben Corvin János meghalt. Két kiskorú gyermeke, Kristóf és Erzsébet 1505-ben, illetve 1508-ban követte a sírba. Özvegyét Ulászló saját unokaöccséhez, Brandenburgi György őrgrófhoz kényszerítette feleségül. Miután 1509-ben ő is meghalt, a Hunyadi-birtokok Brandenburgi Györgyre szálltak. A köznemesség vezetését Szapolyai István nádor fia, János vette át.