Már nem olyan vonzó az amerikai alkotmány

2012. február 22. 09:52 MTI

"Az Egyesült Államok alkotmánya elveszíti a modellként más országok alkotmányszövegezőire gyakorolt vonzerejét" - állapította meg egy tanulmány, amelyet David S. Law, a St. Louis-i Washington Egyetem és Mila Versteeg, a Virginiai Egyetem munkatársa készített.

A New York-i Egyetem jogi szemléjében tavaly júniusban megjelent tanulmány sok adatot tartalmaz. Szerzői 188 ország összesen 729, 1946 és 2006 között elfogadott alkotmányát elemezték, és 237 különböző jogokra és azok biztosítására vonatkozó változatot vizsgált meg.

Már senki sem akarja lemásolni a Windows 3.1-et

"A világ demokráciáiban az Egyesült Államokkal alkotmányos téren mutatott hasonlóság egyértelműen zsugorodott" - állapította meg David S. Law és Mila Versteeg. Az 1960-as és az 1970-es években a demokratikus alkotmányok összességükben jobban kezdtek hasonlítani az amerikai alaptörvényhez, mint korábban, de az 1980-as és 1990-es években az irányzat megfordult.

"A XXI. század fordulója egy mély zuhanás kezdete volt, amely az elmúlt években is folytatódott, és amelynek eredményeként a világ demokráciáinak alkotmányai átlagban most kevésbé hasonlítanak az Egyesült Államokéhoz, mint a II. világháború végén" - áll a tanulmányban.

Annak, ami történt, számos lehetséges oka van. Az amerikai alkotmány tömör és régi, és viszonylag kevés jogot garantál. Az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága néhány tagjának az a határozott törekvése, hogy az alaptörvényt eredeti, XVIII. századi jelentése szerint értelmezzék, azt üzenheti, hogy ma kevéssé használható mondjuk egy új afrikai nemzet számára. Az alkotmány csökkenő hatása az amerikai hatalom és tekintély általános hanyatlásának a része is lehet.

David S. Law a jelenség egyik központi okáról a The New York Timesnak nyilatkozva kiemelte, hogy az alkotmányos piacon vannak újabb, csábítóbb és hatásosabb "operációs rendszerek". "Már senki sem akarja lemásolni a Windows 3.1-et" - fogalmazott.

Nemrég, egy egyiptomi látogatás alatt készült televíziós interjúban Ruth Bader Ginsburg bíró egyetértett vele. "Nem néznék bele az Egyesült Államok alkotmányába, ha egy 2012-es alaptörvényt kellene megszövegeznem" - fejtette ki. Az amerikai helyett a dél-afrikai alkotmányt, a Jogok és Szabadságjogok Kanadai Chartáját és az emberi jogok európai konvencióját javasolta.

Részleges átfedés

Az amerikai alkotmány által garantált jogok száma nemzetközi mércével mérve csekély, viszont ezek a jogok kőbe vannak vésve. Mint Sanford Levinson írta 2006-ban Antidemokratikus alkotmányunk című munkájában: "Az amerikai alkotmány a világon jelenleg létező alkotmányok közül a legnehezebben módosítható". (Korábban a jugoszláv alkotmányé volt ez a dicsőség.)

Más országok rutinszerűen váltogatják alaptörvényeiket, átlagosan 19 évente cserélik le őket. Thomas Jefferson 1789-ben egy levélben azt írta James Madisonnak, hogy minden alkotmány "természetes módon lejár 19 év után, mert a világ mindig az élő nemzedéké".

Jelenleg az amerikai alaptörvényben garantált jogok és a világon legnépszerűbbek között csak részleges az átfedés. Az Egyesült Államok elismer széles körű védelmet nem élvező jogokat is, például a gyors és nyilvános bírósági tárgyaláshoz való jogot, és egyedüliként tiltja, hogy állami szintre emeljenek bármilyen vallást. Az amerikai alkotmány ugyanakkor nem tart lépést a világ többi részével, mivel nem védi - vagy legalábbis nem olyan részletesen, mint máshol - az utazáshoz való jogot, az ártatlanság vélelmét és az élelemhez, oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való jogot.

Az amerikai alaptörvénynek vannak sajátos vonásai. A világ alkotmányainak például csak a két százaléka védi - mint az amerikai alkotmány 2. módosítása - a fegyverviseléshez való jogot. (Az Egyesült Államoknak Guatemala és Mexikó a társa ebben.)

Jogi állóvíz

Az alkotmány globális tekintélyének apadása egybeesik a legfelsőbb bíróság befolyásának csökkenésével, azzal, hogy "kezdi elveszíteni azt a központi szerepet, amelyet valaha betöltött a modern demokráciák bíróságai között" - írta Aharon Barak, az izraeli legfelsőbb bíróság akkori elnöke 2002-ben a The Harvard Law Review-ban, a Harvard Egyetem jogi szemléjében.

Sok külföldi bíró bevallja, hogy egyre kevésbé hajlamos az amerikai legfelsőbb bíróság ítéleteiből idézni, mivel azok túlságosan is lokális jellegűek. "Amerikát az a veszély fenyegeti, hogy egyfajta jogi állóvízbe kerül" - szögezte le 2001-ben egy interjúban Michael Kirby, az ausztrál legfelsőbb bíróság bírája, és követendő példaként Indiát, Dél-Afrikát és Új-Zélandot említette.

Barak Kanadát nevezte új alkotmányozó szuperhatalomnak, amely "ösztönzőleg hat sok országra". Megítélése szerint a Jogok és Szabadságjogok Kanadai Chartája terjedelmesebb és nem annyira ellentmondást nem tűrő, mint az amerikai alkotmány. Egyenlő jogokat garantál a nőknek és a fogyatékkal élőknek, ugyanakkor e jogok érvényesítésének olyan ésszerű korlátairól beszél, amelyek egyértelműen igazolhatók egy szabad és demokratikus társadalomban.