Vasco da Gama, a portugál hajós megérkezik az India nyugati partján fekvő Malabár-parti Kálikutba, és ezzel megtalálja az Indiába vezető tengeri utat. A felfedezést mindenekelőtt gazdasági okokból szorgalmazták. Az Indiából és Dél-Ázsiából származó fűszerek és egyéb áruk behozatala főleg arab kereskedők kezében volt. A portugálok ki akarták kapcsolni az arab közvetítő kereskedőket és közvetlen kereskedelmi kapcsolatokat akartak Indiával létesíteni. Az Indiába vezető tengeri út felfedezését készítette elő a portugálok számos korábbi útja az afrikai nyugati partok mentén, melyeket különösen Tengerész Henrik (1418-1420) kezdeményezett. Amikor Bartolomeu Díaz 1488-ban körülhajózta a Jóreménység fokát, nyitva állt az út da Gama felfedezőútja előtt. Vasco da Gama 1497. július 8-án kezdte meg utazását a Săo Gabriel nevű hajójával és további kísérőhajókkal. Tizenhárom hetes utazás után, melynek során da Gama a Zöldfoki-szigeteken megpihent, érte el a Jóreménység fokát. Minthogy Vasco da Gama szárazföld érintése nélkül utazott, útja jelentősen lerövidült. Miután Afrika déli sarkát körülhajózta, da Gama észak felé fordult, és december 16-án áthaladt a Nagy Hal-folyó torkolatán, december 25-én pedig egy partvonalon, melyet Krisztus születésének tiszteletére Natalnak (születés) nevezett el. 1498. április 7-én a portugál hajós elérte a mai Kenyában lévő Mombaszát, ahol konfliktusokra került sor a helybéli mohamedán lakossággal. Innen da Gama északra, Malindi felé hajózott tovább, ahol sikerült a legjobb arab révkalauzt, Mádzsib ibn Ahmadot szolgálatába fogadnia. Az ő vezetése alatt da Gama hajói biztonságban eljutottak Kálikutba, az indiai Malabár-parton fekvő kereskedelmi metropoliszba, ahová 1498. május 20-án érkeztek meg. Ott da Gama megkezdi egy portugál kereskedőtelep megteremtését. Kálikut királyával, Szamudrinnal folytatott hosszadalmas tárgyalások után Vasco da Gamának sikerül megkötnie egy kereskedelmi szerződést. 1498. október 8-án telepakolt hajókkal da Gama kifut a tengerre Portugália irányába. Fáradságos utazás után - a skorbut, egy vitaminhiány okozta betegség, melyet akkor lehet megkapni, ha valaki nem jut elegendő friss élelmiszerhez, sok gondot okoz a tengerészeknek - a portugál hajók 1499 augusztusában kikötnek Lisszabonban, ahol a király és a nép lelkesen fogadja a felfedezőt. Vasco da Gamát 1502-ben még egyszer elküldik Indiába, miután Kálikutban egy felkelés során az ott élő portugálokat meggyilkolják. Vasco da Gama Kálikutot leromboltatja, Quilon szultánját hadisarc fizetésére kötelezi és kiépíti a portugál támaszpontot. Visszatérése után da Gamát a portugál király kinevezi Portugál-India alkirályává. Egy ismételt indiai út során, 1524. december 24-én Cochinban hal meg da Gama. Az Indiába vezető tengeri út felfedezése megteremti az alapokat ahhoz, hogy az Indiai-óceánon Portugália legyen a vezető hatalom. India nyugati partja mentén kereskedőtelepeket létesítenek. A kereskedelmi piacok egyúttal katonai támaszpontokként is szolgálnak a flottaegységek számára. A portugálok karavellái jobban felszereltek, mint az arab hajók, és a fűszerkereskedelem mellett az arab hajók zsákmányul ejtése jövedelmező kenyérkeresetnek számít. India és Portugália között az áruszállítást óriási naók vagy karakkok bonyolítják. Ezek a három- vagy négyfedélzetes hajók, gyakran elérik a csaknem 2000 tonnás teherbíró-képességet, és gyakran 800 fős legénységet visznek azért, hogy a hosszú út alatt keletkező, a vitaminhiány és a járványok okozta emberveszteségeket, tudják pótolni.