Eredetileg bolti elárusítónő volt Svédországban, és Greta Lovisa Gustafssonnak hívták. Színésznőként a Gösta Berling című divatos Lagerlöf-regény adaptációjában aratott sikert 1925-ben, mindössze húszévesen, majd Németországba, s onnan Amerikába ment. A Garbó nevet művésznévként használta, s egy magas nyakú pulóverfélére ruházta át, amely rendkívül előnyösen emelte ki arcának tiszta szépségét. Különösen az európai közönség rajongott Greta Garbóért, lett légyen az általa játszott történet olyan romantikus, mint a `Walewska grófnő`, vagy olyan ironikus, mint a `Ninocska` (az előzőben, mint Napóleon lengyel szerelmét, az utóbbiban a Párizsba küldött zord szovjet kémnőt alakította). Rajongói az `isteni` jelzőt ragasztották rá, mert valóban távoli, elérhetetlen megközelíthetetlen volt; a filmvilág pletykái számára is. Harminchat évesen felhagyott a filmezéssel, és elvonul a világtól; barátnőjével élt egyedül, rejtőzve a fotóriporterek elől. Talán azt akarta, hogy az utókor emlékezetében csak ifjonti szépsége maradjon meg.