Rex Harrison

2010. május 2. 17:47

(1908-1990)

Rex Harrsion 1908. március 5-én Reginald Carey néven látta meg a napvilágot Liverpool közelében. Noha formális színi képzésben soha nem részesült, nem kis önbizalomról tanúságot téve művésznévnek a latinul királyt jelentő Rexet választotta. Először tizenhat évesen állt a világot jelentő deszkákon, de egysoros szerepét is sikerült elrontania.

Szerencséjére nem zavarták el, s az ő kedvét sem szegte a kudarc, így magával ragadó egyéniségének, kellemes, vonzó megjelenésének köszönhetően a brit színészek élvonalába került. Második feleségével, a német Lili Palmerrel főleg a könnyed komédiákban sziporkázott filmen és színpadon.

A II. világháborúban a Királyi Légierő hadnagyaként szolgált, majd Hollywoodba költözött. Bár 1946-ban emlékezetes alakítást nyújtott az Anna és a király című filmben, neve egy botrány miatt is ismert lett: egy fiatal színésznő öngyilkos lett, miután a házastársi hűség mintaképének sosem számító Harrison véget vetett viszonyuknak. (Szexi Rexi, ahogy a pletykarovatokban emlegették, hosszú élete során hatszor nősült, utoljára hetvenévesen.)

1963-ban a Kleopátra című monstre filmben "ellopta a show-t" ismertebb partnerei, Elizabeth Taylor és Richard Burton elől, Julius Caesar alakításáért Oscar-díjra jelölték. Pályafutása meghatározó, színpadon és filmen egyaránt hatalmas sikert arató szerepe Henry Higgins professzor volt a My Fair Ladyben. Saját szavai szerint hangterjedelme csak néhány hangnyi volt, s ezen az énektanárok sem tudtak segíteni, így a zeneszámok alatt is jószerével beszélve nyűgözte le a közönséget.

A G.B. Shaw színműve alapján készült musical 1956-os ősbemutatóján és az 1981-es felújításkor is ő alakította a férfi főszerepet, majd amikor a darabot 1964-ben megfilmesítették, természetesen ő lett Audrey Hepburn partnere. Alakításért megkapta a színházi Oscarnak nevezett Tony-díjat, és a legjobb férfi főszereplőnek járó valódi Oscart is.

Az elbizakodott, magányos agglegény professzor újabb sztárszerepeket hozott számára, egyebek között az Agónia és extázisban, a Doctor Doolittle című filmmusicalben, majd a hetvenes években Az ötödik muskétás Dumas-parafrázisában és a kalandos Ashantiban. Élete utolsó éveit ismét nagy szerelmének, a színháznak szentelte, még halála előtt nem sokkal is hetente nyolcszor lépett színpadra.

Önéletrajza, a Rex 1975-ben jelent meg, négy évvel később verseskötetet adott ki. Bár 1974-ben a magas adók miatt végleg elköltözött Angliából, 1989-ben II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte. 1990. június 2-án New Yorkban halt meg hasnyálmirigyrák következtében.