Titokzatos szerző alkotta a Képes Krónikát
2008. május 16. 12:00
<
A magyarokat Európába
A szerző nagy hangsúlyt fektetett a magyarság származásának a tisztázására. Ennek érdekében meg akarta szabadítani az elődöket az átkos emlékű Kámtól. A korabeli elképzelés szerint Noé fiai népesítették be a földet: Jáfet Európát, Sém Ázsiát, Kám pedig Afrikát. Kám Noé száműzött gyermekei közé tartozott. Egyszer ugyanis, amikor Noé kissé többet ivott a kelleténél meztelenül aludt el sátrában, Kám pedig így látta meg apját. Ez még nem lett volna ekkora baj, azonban ezt elmondta testvéreinek, akik bementek Noéhoz, és betakarták, ügyelve arra, hogy ne tekintsenek mezítelen apjukra. Amikor Noé felébredt, szembesült a történésekkel, és Kámot száműzte otthonából.
A szerző ezek után részletesen kitért a magyarság leszármazására. A korábbi auktorok nem fordítottak olyan nagy hangsúlyt az őshazára, mivel szerintük a magyarság igazi története a kereszténység felvételével kezdődött, és azt ami előtte történt jobb lett volna elfelejteni. Mint láttuk Kálti világosan tudta, hogy milyen háládatlan a Kámtól való leszármazás, éppen ezért ennek nyomát el akarta tüntetni. Voltaképp nem volt nehéz dolga, az Ószövetséget vette alapul, illetve más, igaz kissé homályos hitelű szent tanítók hagyományaira hivatkozott. A magyarok tehát Jáfet fiától, Magógtól, illetve annak fiától Magortól származtak. Kálti tehát teljesítette feladatát, kiemelte népét a megvetettek közül.
A Képes Krónika kódexének keletkezési körülményeiről nem sokat tudunk, tartalma alapján a királyi kancellária lehetett a készítés helyszíne. 1462-ben már Magyarországon volt, korábban francia, illetve szerb területen lehetett. Ezután Bécsbe került, ezért a szakirodalom gyakran nevezte Bécsi Képes Krónikának (Chronicon pictum Vindobonense), ahonnan az 1932-es velencei egyezmény értelmében került az Országos Széchényi Könyvtárba (Cod. Lat. 404.).
A kódexet 39 kép, további 99 iniciáléba és 4 medallionba foglalt kép mellett ornamentális díszítések is ékesítik. A miniátor személyének azonosítása nem egyszerű. A magyarországi könyvfestészet irodalma a festőt Hertul fia Miklósban látja, akinek okleveles említése először 1348-ból ismeretes. 1352-ben keltezett diplomában gyermekkorától a királyt szolgáló "cymerarius"-ként (címerfestő) szerepelt. Egyes képek azt bizonyítják, hogy készítőjük a szöveghez képest sokkal több információval rendelkezett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
