Sci-fi regényben álmodott birodalmáról Hitler
2008. május 14. 13:00
Rendhagyó sorozatunk aktuális részében a meg nem történt múlt iránt érzett felelősséget boncolgató könyvek mellett a legfontosabb kortárs regényeket is bemutatjuk.
A multiverzumok furcsa világa
Az 1940-es és 1950-es években H. Beam Piper, Sam Merwin, Jr. és Andre Norton multiverzumban játszódó thrillereket írt, ahol minden alternatív történet párhuzamosan létezik, és a közöttük történő utazás kapuk és/vagy időkapszulák segítségével történik. A szerzők alkották meg azt a titkos, időkön átívelő kereskedelmi birodalmat, amely James Bond-szerű ügynökei révén kizsákmányolja és/vagy megvédelmezi a fejlettebb technológiával nem rendelkező világokat (Piper `űrrendőrségnek` nevezi őket).
Ez az elképzelés több alternatív történet megjelenését tette lehetővé egyetlen könyvben vagy úgy, hogy a hős a világokon keresztül üldözi a rosszfiúkat, vagy azok őt, vagy pedig úgy, hogy az űrrendőr és felettese (vagy az űrügynök és az újoncok) közötti beszélgetések során bontakozik ki a különböző világok története.
Az elmúlt évtizedekben a párhuzamos világokról szóló írások gyakran idézték a különböző világok igazolására a kvantummechanika sok világ interpretációját (multiverzum), amelyet 1957-ben Hugh Everett III. fogalmazott meg. Néhány sci-fi író a világok kettéhasadását az emberi döntési képesség és szabadakarat hangsúlyozására használja fel, míg mások a káoszelmélet pillangóhatására támaszkodnak, hogy az atomi és szubatomi szinten meglévő véletlenszerű különbségeket a történelem bizonyos pontján bekövetkező makroszkópikus eltéréssé erősítsék; akárhogy is, a sci-fi írók általában egy bizonyos történelmi divergáló pontból vezetnek le minden változást.
A "sokvilág" - elmélet természetesen több világot foglal magába, jobban mondva az univerzumok folyamatosan szétrobbanó rendjét. A kvantumelmélet szerint az új világok minden kvantumszinten szaporodnak, és mégha az író emberi döntéseket használ is, minden döntés, amit különbözőképpen lehet meghozni, más idősíkon valósul meg. Az író által kitalált multiverzumban néhány döntés emberileg egyszerűen lehetetlen, mint amikor Terry Pratchett Night Watch című művében az egyik szereplő arról számol be Vimesnek, hogy miközben minden, ami megtörténhet, meg is történik, de mégsincs olyan történelem, amelyben Vimes meggyilkolja a feleségét.
Ha az író határozottan azt állítja, hogy minden lehetséges döntést minden lehetséges módon meghoztak, akkor az egyetlen lehetséges végkövetkeztetés az, hogy figurák se bátrak, se okosak, se képzettek nem voltak, egyszerűen csak szerencséjük volt, hogy olyan univerzumra bukkantak, ahol nem a gyáva utat választották, nem cselekedtek ostobán, és nem szúrták el a döntő cselekedeteiket stb.; csak kevés író állítja ezt az elképzelést a középpontba, bár ez már olyan történetekben is szerepelt, mint Larry Niven "All the Myriad Ways" című munkája, ahol az összes lehetséges univerzum valósága öngyilkossági és bűnözési járványhoz vezetett, mivel az emberek ebből azt a következtetést vonták le, hogy választásaiknak nincs erkölcsi jelentősége.
Mindenesetre, ha igaz is, hogy egy bizonyos világban minden lehetséges eredmény megvalósul, akkor is lehet vitázni azon, hogy az olyan jellemvonások, mint a bátorság és az intelligencia hatással lehetnek a jobb vagy rosszabb döntéseket produkáló világok viszonylagos gyakoriságára (ha az egyik típusba tartozó világok száma végtelen, még akkor is lehetőség van különbséget tenni közöttük).
David Deutsch fizikus, a kvantummechanika sokvilág-értelmezésének szószólója is hasonlóan érvel: "Jó választásokkal és helyes cselekedetekkel erősítjük azokat az univerzumokat, amelyekben a különböző változataink élnek. Ha sikeresek vagyunk, akkor minden utánzat, amely ugyanezt a döntést hozta, sikeres lesz. A jó cselekedetek növelik a multiverzum azon részét, ahol jó dolgok történnek."
Támogasd a 
szerkesztőségét!
