Múlt-kor.hu

Alternatív históriák a meg nem történt történelemről

Alternatív históriák a meg nem történt történelemről

2008. május 7. 12:00

Rendhagyó sorozatunkban arra próbálunk választ keresni, hogy kell-e történészként foglalkoznunk a meg nem történt múlt, és az abból következő jelen eseményeivel.

Mi lett volna, ha a történelem másként alakult volna

A történeti tényeknek ellenszegülő, kontrafaktuális (conterfactual) történelmi spekuláció műfaja, amely `alternatív történetírásként` ismert, szinte a semmiből tűnt fel a legfiatalabb történész generáció körében, leginkább az elmúlt évtizedben, hogy a történeti vizsgálódás legtermékenyebb területévé váljon - ismerhettük meg a kérdés történetét Gavriel Rosenfeld cikkében az Aetas 2007/1-es számából.

Az alternatív történetírás a spekulatív fikció (vagy tudományos fantasztikus irodalom) és a történelmi fikció egyik fajtája, amely olyan világban játszódik, ahol a történelem eltér a megszokott történelemszemlélettől. Az alternatív történelmi irodalom arra keresi a választ, `mi lett volna, ha a történelem másként alakult volna.` A műfajhoz sorolt művek többsége valóságos történelmi eseményeken alapszik, de olyan társadalmi, geopolitikai vagy ipari körülményeket teremt, amelyek egészen másként fejlődtek, mint ahogy mi ismerjük. Bizonyos mértékben minden fikciót `alternatív történetként` lehet értelmezni, de ez a műfaj olyan fikciót tartalmaz, amelyben a változás vagy az eltérés a múltban megy végbe, és az emberi társadalom fejlődését az általunk ismertnél teljesen más irányba befolyásolja.

Az alternatív történelem számtalan meséje, elegánsabb megnevezéssel élve "alternatív történeti narratívák" (allohistorical narratives) az utóbbi években jelentek meg igen széles témakörben: a nácik megnyerték a II. világháborút, nem került sor az amerikai függetlenségi háborúra, Jézust nem feszítették keresztre, a Dél megnyerte a polgárháborút, az atombombát nem dobták le Japánra, Hitler megszökött és bujkál a háború után, és még több ezekhez hasonló téma. Ezek a narratívák rengeteg fajta kulturális reprezentáció formáját magukra ölthetik, így lehetnek regények, novellák, filmek, televíziós műsorok, képregények, történeti monográfiák és esszék vagy internetes oldalak. A legnépszerűbb gyűjtőlap

Az alternatív történet megjelenése olyan drámai volt, hogy azt a tömegkommunikáció is nyomon követte, s még a legellenségesebb kritikusainak tábora, a történész társadalom is - nehézkesen bár, de - elfogadta létezését, sőt néhány tagja lelkesen igyekszik megalapozni az egykor hivatásuk fattyú sarjadékának tartott alternatív történetírás legitimációját, történeti esszék, ihletett monografikus védőbeszédek és tudományos elemzések segítségével. Összegezve, mint ahogy azt viharos karrierje mutatja, az alternatív történetírás a korabeli nyugati kultúra meghatározó jelenségévé vált - írta Rosenfeld.

Az 1950-es évek óta a fikció ezen típusa nagy mértékben összeolvadt az olyan tudományos fantasztikus témákkal, mint (a) az alternatív történetek/univerzumok közötti időutazás (vagy a "mi" világegyetemünk szellemi érzékelése egy másik univerzum lakói által, mint Vlagyimir Babokovnál és Philip K. Dicknél); vagy (b) közönséges utazás az időben előre és hátra, ami a történelmet két vagy több idősíkra osztja. Az időutazás, az időmegosztás és az alernatív történelmi témák olyan szorosan összekapcsolódnak, hogy egyiket sem lehet a másik nélkül tárgyalni.

Az alternatív történetírás eredendően a jelenben él (presentist). A múltat kevésbé a maga kedvéért kutatja, inkább eszközként használja arra, hogy a jelent értelmezze. Mivel sejtésen alapul, az alternatív történetírás szükségszerűen tükrözi íróinak reményeit és félelmeit. Ezért nem véletlen, hogy az alternatív történeteknek leginkább két formája van: a fantasztikus (fantasy scenarios) vagy a rémálom jellegű szcenáriók (nightmare scenarios) - írta Rosenfeld.

A fantasztikus történetek úgy képzelik el a múltat, hogy az felsőbbrendű a jelennél, és ezáltal egyfajta elégedetlenséget fejeznek ki arról, ahogy a dolgok mostanában folynak. A rémálom szcenáriók ezzel ellentétben a múltat mint a jelennél alsóbbrendűt festik le, s ebből kifolyólag egyfajta megelégedést sugallnak a status quoval. A fantasztikus és rémálom történeteknek ráadásul eltérő politikai célzatuk van. A fantasztikus szcenáriók inkább a liberális pozícióhoz közelítenek azáltal, hogy egy jobb múltat képzelnek el, és a jelent hiányosnak látják, így magától értetődően támogatják annak megváltoztatását.

Ezzel szemben a rémálom szcenáriók hajlanak a konzervativizmus felé, mivel a múltat negatív módon látják; ratifikálják a jelent, s ezáltal elutasítják a változás szükségességét. Ezek a politikai implikációk azonban átjárhatók. A rémálom szcenáriókat felhasználhatják liberális kritika céljából, míg a fantasztikus történetek elmozdulhatnak a konzervatív légvárépítés felé, így szinte mindegyik alternatív történet eszközként használja fel  a múltat arra, hogy figyelmét a manapság játszódó nagyobb eseményeknek szentelje.

A sci-fi írók is hamar felkapták a műfajt

Az alternatív történetek különböző formákban jelennek meg, hogy a jelenkori világról alkotott eltérő véleményeknek adjanak helyet. Az úgynevezett rémálom szcenáriókat leginkább a jelen igazolására használják fel, míg a fantasztikus szcenáriókat eszközként alkalmazzák a jelen bírálatára. Annak nyomon követésével, hogy egy bizonyos témát mi módon ábrázoltak időről időre, sokat megtudhatunk egy társadalom múlthoz való hozzáállásáról.

Az alternatív történetírás legrégebbi példája Titus Livius Róma története című klasszikus műve. Livius annak a lehetőségét vizsgálja, mi történt volna, ha Nagy Sándor az i.e. 4. században nem kelet felé, hanem nyugati irányba terjeszkedik, és megtámadja Rómát. Felteszi a kérdést: "Mi lett volna Róma sorsa, ha háborúba keveredik Nagy Sándorral?" Az egyik legkorábbi alternatív történeti munka Louis Geoffroy Histoire de la Monarchie universelle: Napoléon et la conquête du monde (1812-1832) című műve (Az egyetemes monarchia története: Napóleon és a világ meghódítása) (1836), amely arról szól, hogy Napóleon 1811-ben legyőzi Oroszországot, 1814-ben Angliát, majd felvilágosult vezetése alatt egyesíti az egész világot.

Az első angol nyelvű alternatív történeti mű Nathaniel Hawthorne "P. levelezése" (P.'s Correspondence) című novellája, amely 1845-ben jelent meg. Egy férfiról szól, akit őrültnek tartanak, mert másképpen érzékeli 1845-ös valóságot, mint a többiek. Az ő valóságában olyan emberek is léteznek, akik már régen meghaltak, például Burns, Byron, Shelley és Keats, a színész Edmund Kean, George Canning, angol politikus és még Napóleon is. Az első regényhosszúságú alternatív történetet aztán Castello Holford vetette papírra 1895-ben "Aristopia" címmel, amely egy utópikus társadalom leírására tesz kísérletet. Aristópiában Virginia legelső telepesei színarany zátonyt találnak, amelyből felépítik Észak-Amerika utópikus társadalmát.

1931-ben adták ki Sir John Squire esszégyűjteményét, amely a kor vezető történészeinek "Mi lett volna, ha?" történeteit tartalmazta. A tekintélyes egyetemek tudósai és más fontos szerzők olyan kérdésekkel foglalkoztak, mint például "Mi lett volna, ha Spanyolországban a mórok győznek?" vagy "Mi lett volna, ha XVI. Lajos némi határozottságot mutatott volna?". A műben a komoly tudományos értekezések mellett olyan különös és szatirikus írásokat is találunk, mint Hendrik Willem van Loon portréja egy 20. századi független holland városról Manhattan szigetén.

Az alternatív történetírásnak kezdettől két igen népszerű témája Napóleon győzelme és az amerikai polgárháború minden lehetséges kimenetele. Squire gyűjteményében olvasható Winston Churchill "Mi lett volna, ha Lee nem győz Gettysburgnél?" című írása, amely a győztes konföderáció történészének szemszögéből meséli el az eseményeket, aki azon gondolkodik, mi történt volna, ha az északiak győznek (más szóval az alternatív világ szereplője képzeletében tűnik fel a valóságos világ, ha a részletek nem is teljesen pontosak). Ezt a fajta spekulációt "rekurzív alternatív történetnek", "kétszeresen vak mi lenne, ha" vagy "alternatív-alternatív történetnek" is nevezik. Squire könyvében szerepel még Hilaire Belloc és André Maurois is.

E korszak másik jelentős alternatív története H. G. Wells "Emberistenek" (Men Like Gods 1923) című írása, amelyben néhány angol időgép segítségével egy alternatív univerzumba kerül, ahol Anglia történelme már a legkorábbi évszázadoktól másképp alakult, és egy látszólag pacifista és utópikus társadalom jött létre. Amikor az angolok egy Winston Churchillre hasonlító szatirikus figura irányításával magukhoz akarják ragadni a hatalmat, utópia lakói egyszerűen sugárfegyvert fognak rájuk, és átküldik őket egy másik univerzumba. Wells révén váltak népszerűvé az időgépek, de története nem különbözött igazán a hagyományos alternatív történetektől (a betolakodók nem okoznak lényeges változást a másik univerzumban, és csupán eszközök az utópia és a saját világunk közötti eltérések bemutatásában).

Az 1930-as évek új színt hoztak az alternatív történetírásba. Az Astounding magazin 1933 decemberi számában jelent meg Nat Schachner "Ancestral Voices" (Ősi hangok) című munkája, amelyet nemsokára követett Murray Leinster "Sidewise in Time" (Oldalvást az időben) című írása. A korábbi alternatív történetekhez képest Leinster valami újjal próbálkozott: a történet hősei, Minott professzor és tanítványai, párhuzamos világokban bolyonganak, amelyek mindegyike más világ maradványait őrzi.

Időutazás, mint a történelmi divergenciák megalkotásának eszköze

Ebben az időszakban jelent meg L. Sprague de Camp "Last Darkness Fall" című regénye, amely igen hasonlít Mark Twain "Egy jenki Artúr király udvarában" című könyvére, de itt az időutazó amerikai tudós a keleti gót birodalomba kerül, amelyet éppen akkor rohan le a Belizár vezette bizánci hadsereg. A regény azokkal a történelmi változásokkal foglalkozik, amelyeket az időutazó Martin Padway idéz elő. Padway folyamatosan megváltoztatja a körülötte lévő világot, és egy új időágat hoz létre (ellentétben Twain hősével, aki végül nem jár sikerrel, és a történelem megmarad a "normál" kerékvágásban).

Az időutazás, mint egy divergáló pont oka (olyan események, ahonnan a múlt a fiktív jövőképekbe fordul) az évtizedek során egyre népszerűbb lett. Ward Moore "Bring the Jubilee" című regényében a polgárháborút megnyerő Délen lakó hős visszamegy az időben, és alternatív történetként segít az északiaknak megnyerni a gettysburgi csatát. Ray Bradbury "A Sound of Thunder" (Mennydörgés) című írásának időutazói egy apró véletlennek köszönhetően gondatlanságból változtatnak az általunk ismert történelmen.

Bradbury hősei iőutazásra készen

Az ilyen történések megakadályozására kell létrehozni a Poul Anderson elbeszélésében részletesen jellemzett időjárőröket, akiknek az a feladatuk, hogy az időben ide-oda száguldozva minden nap és minden órában védjék a civilizációt, és megőrizzék a "helyes" történelmet. Az időutazás eközben morális problémákat is felvet: Poul Anderson Járőr-sorozatának "Delenda est" című epizódjában időutazó törvényen kívüliek segítik Karthágót a második pun háború megnyerésében, és Róma elpusztításában.

Ennek következményeként egy teljesen más huszadik század jön létre - "nem jobb és nem rosszabb, csak más". A történet hősének, Manse Everard járőrnek vissza kell térnie az ókorba, le kell győznie a törvényen kívülieket, és vissza kell állítania az általunk ismert történelmet - de e cél érdekében teljesen meg kell semmisítenie a kialakult, és fennmaradásra éppúgy érdemes világot. A tét szinte felfoghatatlan: több millió élet sorsa egy ember kezében.

Természetesen nem mindegyik időutazós elbeszélés tartalmaz alternatív történeteket: az író figyelmen kívül hagyhatja a változás lehetőségét, vagy úgy alakíthatja az okokat és a következményeket, hogy az időutazó tettei az emlékeiben élő jövőt idézik elő. Így van ez Harry Harrison "A technicolor időgép" című novellájában, vagy Michael Moorcock "Íme az ember" (Behold the Man) című könyvében, amelyben a főszereplő i.sz. 28-ba utazik vissza a Szentföldre, hogy találkozzon Jézussal.

Ennek a típusnak az alapműve De Camp 1940-ben kiadott "The Wheels of If" című novellája, amelyben a főhös az egyik alternatív történetből a másikba kerül, és mindegyik egyre távolabb van a miénktől. E művek célja kezdetben egészen más volt, mint a történelmi események és az alternatív következmények kapcsolatának kvázi tudományos vizsgálata.

Fredric Brown klasszikus "What Mad Universe" című novellájában (1940) például arra használja, hogy kigúnyolja a sci-fi ponyvaregényeket és fiatal olvasóit - és az idegen inváziótól való félelmeket. Clifford Simak "Ring Around the Sun" (Lánc a Nap körül- 1953) című művében a főhős egy sűrű erdővel borított alternatív földön köt ki, ahol nincsenek emberek, csak mutánsok. A történet az író mccarthyzmussal és hidegháborúval kapcsolatos aggodalmait tükrözi.

A cikk jövő heti folytatásában a kortárs irodalom alternatív történeti műveit, és az azokban feldolgozott legnépszerűbb témákat mutatjuk majd be.


(Felhasznált irodalom: Wikipedia, Gavriel Rosenfeld: Miért a kérdés, hogy "mi lett volna, ha ...?", Aetas 2007/1)

Alternatív históriák a meg nem történt történelemről

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra