Víz alatti régészet a Dunában és a Balatonban

2002. augusztus 15. 02:39

Erről a búvár-régész csoport vezetője, Tóth János Attila beszélt az MTI-nek. A régész, aki egyben a KÖH Dokumentációs Főosztályának a vezetője is, elmondta: a helyszíni szemle célja az erőd helyének, kiterjedésének és jellegének meghatározása. A római kori, Duna menti erőd-láncolat létezését a tudományos szakma hosszú ideje nyilvántartja.

A szakszerű merülés azonban csak ebben az évben vehette kezdetét annak a programnak a keretében, amelyet a KÖH indított, miután az UNESCO 31. közgyűlése tavaly ősszel elfogadta a világ víz alatti örökségének védelméről szóló konvenciót. Tóth János Attila ismertetése szerint a búvár-régészet a 90-es évek elején kezdődött Magyarországon, amikor Szabó Géza és Gál Attila megalapította a Búvárrégész Szakosztályt, majd 1993-ban tanfolyamot indítottak az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régész Tanszékén. Az akkori kezdeményezés azonban megfelelő anyagi és szervezeti háttér nélkül nem bizonyult életképesnek.

Még abban az évben, Grynaeus András dendrokronológus - a fából készült régészeti leletanyag datálását végző kutató, aki a fák évgyűrűi alapján számolja ki a lelet korát -, Szabó Gábor és Tóth János Attila régészek megkezdték a víz alatti régészeti lelőhelyek adatbázisának kiépítését. A lelőhelyek száma jelenleg 100 felett van, jó részük beazonosításra vár. Tóth János Attila hivatalba lépésétől, azaz 2001 őszétől szervezi a tudományos búvárcsoportot. A kutatás anyagi fedezetét - 5,6 millió forintot - a KÖH az UNESCO pályázatán nyerte el. Tóth János Attila kitért arra is, hogy többek között az Óbudai-sziget környékét vizsgálva római kori - valamint újkori, Széchenyi István által szorgalmazott, `jégtörő` építményhez kapcsolható cölöpmaradványokat figyelhettek meg és dokumentáltak. A Mosoni-Duna Kunsziget-Toronyvári dűlő szakaszánál római kori őrtornyot mértek fel, ahol a falmaradványok még jelenleg is jól kivehetőek a Dunában.

Júliusban a Balatont kutató amatőr egyesület adatait alapul véve a Szántódi révtől nyugatra, az úgynevezett római úton végeztek helyszíni szemlét. Ez a Balaton medrében 300 méter hosszan vezető, 5 méter széles, bazaltkövekbõl összeállított móló, vagy révátkelőhely lehetett, s kora egyelőre ismeretlen. Ennél az akciónál a légifotózást is segítségül hívták, a magasból lencsevégre kapott képen jól látszik a Balaton melletti szántásban kirajzolódó egykori út, amely világos sávban különül el környezetétől. Ez az út az egykori mólóhoz vezetett, környezetébõl számos régészeti lelőhely ismert, köztük római kori is. Terveik között szerepel a Balatonban amatőr kutatók által jelzett, egykor elsüllyedt, ismeretlen korú kőszállító hajó maradványainak dokumentálása, valamint a Tihanyi félszigettől nyugatra a 13. századi oklevélben említett `Losta` nevű sziget felkutatása.

Tóth János Attila elmondta: felvették a kapcsolatot nemzetközi kutatókkal is, többek között a franciaországi Annecyben lévő víz alatti régészeti kutatóintézettel (Département des recherches archéologiques subaquatiques et sous-marines, DRASS), amelynek munkatársa, Annie Dummont, a KÖH meghívására ősszel immár másodjára érkezik közös kutatóprogram keretében Magyarországra.