Testfestés dívott az őskori Iránban
2008. február 21. 12:00
Már tízezer évvel ezelőtt is viseltek ékszereket, valamint festették magukat az ókori perzsa nők és férfiak, ám kezdetben ez nem annyira a szépítkezést, mint rituális célokat szolgált.
<
Mivel a térségben a barlangok falát semmiféle rajz vagy festmény nem díszítette, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az emberek arc- és testfestésre használták ezeket az eszközöket. A Kermansahán-tartományban lévő barlangokban festékes állati csontokra bukkantak, s ismét, a falakat semmilyen dekoráció nem fedte. Az egykori barlanglakók a csontokat sablonként alkalmazták a minta felvitelére. Kerman-tartományban a sírok mindegyikében fehér színű, ólom- vagy ezüstporra leltek. Ez pedig arra utal, hogy a térség lakossága elsőként alkalmazta szépészeti célból a fehér port.
A régészek meggyőződése szerint mind a férfiak, mind a nők használtak arcpirosítót, legalábbis erre engednek következtetni a vörös port tartalmazó apró tégelyek, amelyekre néhány sírban fedeztek fel. A maszkok és szobrocskák révén, amelyeket Haft Tappehben fedeztek fel, tudható, hogy az adott időszakban az emberek feketére festették szemöldöküket, ajkaikat és orcáikat kipirosították, de a szemkontúrozás is szerepelt szépészeti praktikáik között.
Ékszereiket - a gyűrűket, karpereceket, bokaláncokat, hajcsatokat, valamint a ruházatot összefogó tűket és díszes gombokat fémből, csontból, kagylóból és üvegből készítették. Ebből a korszakból számos, a fül és a körmök tisztítására szolgáló eszköz is fennmaradt. A Megégett Városban igazgyöngyre, achátra, s számos féldrágakőre bukkantak, s a fellelt nyakláncok, karkötők és gyűrűk mennyisége arra utal, hogy a település egykori lakói teljes mértékben tudatában voltak e díszek és alkalmazásuk értékének.
A barlanglakók számára a vízfelület volt az első tükör, ám az emberek fokozatosan megtanulták a fémolvasztást és polírozást, s ezáltal a tükörgyártást. A legrégebbi ember által készítette tükrök, amelyeket Irán területén leltek, 4500 évesek. Nyelüket és hátoldalukat mitológiai alakokkal ékesítették az egykori mesterek. Valamivel később jelentek meg az üvegtükrök: két üveglapot kátránnyal ragasztottak össze, hátlapját pedig ezüsttel borították. A legrégebbi ismert fésű is innen származik, és 4700 éves. A fésű fából készült, s dombormű díszítette.
A régészek szerint a perzsa asszonyok a fésűket rendeltetésszerű alkalmazás, azaz fésülködés mellett díszként is használták. A Perszepoliszban talált leletek tanúsága szerint a férfiak sem vetették meg az ékszereket: függőket, apró tűket, gyűrűket, csatokat, drágaköveket, agyag- és üveggyöngyöket viseltek, ráadásul parfümöt is használtak.
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
