A losonci születésű művész 1901-ben Hódmezővásárhelyen szerzett óvónői oklevelet, s ettől kezdve Szeghalmon tevékenykedett óvónőként. A Tanácsköztársaság idején a községi és járási direktórium tagja volt, majd a román csapatok bevonulása után `kommunista gyanú` vádjával letartóztatták, s fogva is tartották, később állásvesztésre ítélték. 1926-tól Verőcén élt, s korán hírnevet szerzett költőként. Férjével, Rozsnyai Kálmánnal együtt közeli barátságban volt Ady Endrével és az Ady családdal. Költeményeit és elbeszéléseit Nil név alatt jelentette meg - elsősorban korabeli lapokban. Dosztojevszkij és Puskin műveiből fordított is. A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban található emlékkönyve 280 író és költő saját kezű bejegyzését őrzi. Nógrádverőcén hunyt el 1940. április 30-án.