A francia klasszicizmus jelentős alakja Párizsban látta meg a napvilágot. 1671-ben a Francia Akadémia tagjává választották, részt vett a társaság szabályzatának kidolgozásában. XIV. Lajos százada című költeményével (1687) megindította a Régiek és a Modernek, azaz az újabb kori írók híveinek nagy vitáját (1688-1698). Tanait A régiek és a modernek összehasonlítása és A XVII. század folyamán feltűnt híres emberek Franciaországban című munkáiban fejtette ki. Hírnevét azonban a gyerekek mulattatására összegyűjtött meséinek köszönheti, melyek Lúdanyó meséi (1697) címmel jelentek meg. A versben és prózában írt történetek nagy része népi eredetű (Szamárbőr, Csipkerózsika, Piroska és a farkas, Kékszakáll, Csizmás kandúr, Hüvelyk Matyi). A francia fővárosban hunyt el 1703. május 16-án. Meséi magyarul 1965-ben jelentek meg. Az ő meséjéből született Bartók A kékszakállú herceg vára című műve is.