A korabeli francia zene ápolására és továbbfejlesztésére alakult Société Nationale vezető alakja, a Conservatoire tanára Liege-ben született. Műveiben kísérletet tett a szonáta és a szimfónia klasszikus felépítésének megújítására, legtöbb szerzeményében valamennyi tételt ugyanabból az alaptémából fejtette ki. A német esztétikai felfogás szellemében jelentős mértékben gazdagította a francia hagyományokat. Előszeretettel alkalmazta a ciklikus szerkesztést, a kromatikát, a harmóniák bővítését. Kvintettje, hegedűszonátája (1886) és Vonósnégyese (1889) a XIX. századi kamarazene csúcsait jelentették. Ezenkívül szimfonikus műveket, oratóriumokat, orgona- és zongoraműveket, valamint kamarazenét írt. A francia fővárosban hunyt el 1890. november 8-án.