Száguldás okozhatta a Titanic vesztét
2007. április 13. 15:30
Kilencvenöt éve süllyedt el a Titanic. A tragédia azóta is izgatja az emberek fantáziáját, több sikertelen expedíciót indítottak a roncsok kiemelésére.
Tökéletes biztonsági berendezésekkel
A brit White Star társaság 1907-ben határozta el három óriás luxushajó építését, amelyek méreteiknek megfelelően a Titanic, Olympic és Gigantic nevet kapták. Az Olympic később a Britannic nevet kapta, és 1916-ban süllyesztette el egy német tengeralattjáró, a Gigantic nem készült el. A Titanic akkor a világ legnagyobb hajójának számított: hossza 267 méter, súlya 46 238 tonna, vízkiszorítása 68 ezer tonna volt. A három hajócsavart 45 ezer lóerővel hajtották a motorok, a hajó így 20-25 csomós sebességgel haladhatott, a 159 kazán számára 8 ezer tonna szenet halmoztak fel.
A biztonsági berendezéseket akkor tökéletesnek tartották: a fenékrészben tizenhat óriás légkamrát alakítottak ki, amelyeket automatikusan működtetett ajtókkal választhattak el veszély esetén. Talán ezért is nem volt elegendő mentőcsónak, de ez nem számított szabálytalanságnak: éppen a Titanic balesete nyomán írták elő, hogy minden fedélzeten tartózkodó ember számára egyszerre kell helyről gondoskodni a mentőcsónakokban.
A Titanic 1912. április 10-én indult Southamptonból első és utolsó útjára, fedélzetén 2208 emberrel. A fő szempont a gyorsaság, az 5 nap 11 óra 37 perces átkelési rekord megdöntése volt, a kék szalag elhódítása a rivális Cunard társaságtól. A hajót legrövidebb, de jéghegyektől hemzsegő északi útvonalra irányították abban a hitben (amit a tapasztalt kapitány is osztott), hogy ezek sem jelenthetnek veszélyt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
