Németország keleti felében, Riedeburg-ban született. 1949-től a Német Demokratikus Köztársaságban (NDK) volt ügyvéd, s a Német Liberális Demokrata Párt (LDPD) tagja. 1952-ben áttelepült az NSZK-ba, s még ugyanabban az évben belépett a Szabad Demokrata Pártba (FDP). 1954-től Brémában ügyvédeskedett. Politikai pályafutása gyorsan ívelt felfelé. 1962-ben már ő lett az FDP országos, 1965-69 között pedig a párt parlamenti csoportjának titkára. 1968-tól hat évig az FDP elnökhelyettese, majd 1974-től 1985-ig országos elnöke, jelenleg tiszteletbeli elnöke. 1969-től belügyminiszterként, 1974-92 között külügyminiszterként és egyben szövetségi alkancellárként vett részt a német kormány munkájában. Ô volt az 1990. október 3-án újraegyesült Németország első külügyminisztere és alkancellárja. A német diplomácia Bismarck óta legismertebb irányítója 1992-ben vonult vissza az aktív politizálástól. Számos kitüntetése között ott van a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktori címe is, amit 1988-ban nyert el. 2005 májusában Bajorországban IV. Károly Európa-éremmel tüntették ki az 1989-es határnyitásban játszott szerepéért.