Polgáron látta meg a napvilágot. 1928-ban az Országos Magyar Katolikus Főiskolai Diákszövetség főtitkára, a Bartha Miklós Társaság tagja, 1937-43 között Dessewffy Gyula mellett az Ország Útja című államtudományi és nemzetpolitikai folyóirat társszerkesztője, 1943-tól 1944-ig a Magyar Nemzet felelős szerkesztője és kiadója volt. 1945-ben a Budapesti Nemzeti Bizottság által nem engedélyezett Keresztény Demokrata Néppárt főtitkára, majd a Demokrata Néppárt alapítója és vezetője, 1945-49 között Hazánk című lapjának főszerkesztője. Az FKgP szétverése után megtartott 1947-es választásokon a keresztény polgári demokrácia megteremtését célul kitűző szervezete a legnagyobb ellenzéki párt lett. 1947-49 között országgyűlési képviselőként ellenezte az iskolák államosítását, a demokratikus átalakulás mellett elkötelezett mérsékelt katolikusok vezetőjeként a Szovjetunióval való megegyezés híve volt, de az állampárt, az MDP agresszivitása politikai mozgásterének beszűküléséhez vezetett. Személyes biztonsága megőrzése érdekében, a Mindszenty-per előtti napon, 1949 februárjában emigrálni kényszerült, majd pártja is feloszlott. Előbb Ausztriában a salzburgi menekültügyi iroda vezetője volt, majd 1951-ben az Egyesült Államokban telepedett le, s a Magyar Nemzeti Bizottmány Végrehajtó Bizottságában a kulturális ügyeket intézte. 1955-ben újjáalakította a Kereszténydemokrata Néppártot. 1958-ban tagja lett a Magyar Bizottságnak (a Magyar Nemzeti Bizottmány jogutódjának). New York-ban hunyt el 1974. március 13-án. 2001 decemberében hamvait a budapesti Fiumei úti temetőben újratemették.