Hawaiin és Hongkongban tanult, orvosnak készült. Látva Kína gyengeségét és hanyatlását, megalapította Kína Újjáélesztésének Társaságát. Neve ismert lett, amikor a kínai követség emberei egy Londonban tett látogatása során elrabolták, és csak a külügyminisztérium közbenjárására engedték szabadon. 1905-ben Japánban létrehozta a Szövetséges Ligát, az első modern kínai politikai pártot, s ennek programjaként 1907-ben közzétette `három népi elv`-ét, amelyben a Csing-dinasztia megdöntését (nacionalizmus), köztársaság létesítését (demokrácia) és a földhöz való egyenlő jogot (népjólét) hirdette meg. Kínába az 1911. évi vucsangi felkelés után tért vissza. 1912-ben a Kínai Köztársaság ideiglenes elnöke lett, s ugyanabban az évben ő alapította meg a nemzeti Kuomintang pártot, amelynek első vezetője lett. Azonban megértette, hogy az ország többsége nem fogadná el köztársasági elnökként, ezért önként lemondott e tisztségről. A miniszterelnök meggyilkolása után polgárháború tört ki (1913), és ezután önálló kormányt alakított Kuangcsouban (Kanton) (1917). Az amerikai befolyás erősödése miatt azonban távozni kényszerült és csak 1923-ban tudott visszatérni. Pekingben halt meg 1925. március 13-án, tisztelettől övezve, mint a nemzet igazi vezetője. Politikai és publicisztikai munkái több kötetre terjednek.