Az utolsó magyar király, IV. Károly, az Osztrák-Magyar Monarchia I. világháború utáni szétesését követően csak visszavonult az ügyek intézésétől, de nem mondott le magyar királyi címéről. Ezután két alkalommal kísérelte meg a királyi hatalom visszaszerzését. Először 1921. március 26-án lépett magyar területre, váratlanul és rajtaütésszerűen. Több politikussal, köztük 27-én Horthy Miklós kormányzóval is tárgyalt a dinasztia magyarországi jövőjéről. Végül április 5-én - a környező országok és az antant hatalmak tiltakozása nyomán, miszerint nem tűrnék el a Habsburg-család semmilyen formában történő restaurációját - IV. Károly elhagyta az országot. Ez volt az első, vagy másképpen húsvéti királypuccs. Ezt követően 1921. október 20-24. között zajlott le a második, szintén sikertelen visszatérés. Október 20-án felesége társaságában repülőgéppel érkezett a Sopron közeli Dénesfára. Másnap a katonaság felesküdött rá, ő pedig Rakovszky István személyében miniszterelnököt nevezett ki. Október 23-án Budaörsnél fegyveres összecsapásra is sor került, majd október 24-én a nemzeti hadsereg őrizetbe vette IV. Károlyt és Zita királynét, végül november 1-jén az antant megbízottjai Madeira szigetére szállították őket. A király a száműzetésben halt meg 1922. április 1-jén.