Múlt-kor.hu

Branyiszkó hőse: 150 éve halt meg Guyon Richárd

Branyiszkó hőse: 150 éve halt meg Guyon Richárd

2006. október 13. 11:45

Százötven éve, 1856. október 11-én halt meg Konstantinápolyban Guyon Richárd gróf honvédtábornok, az 1848-49-es szabadságharc hőse, a branyiszkói győző.

A bányavárosok védelme sajátos módszerrel

1813. március 31-én született az angliai Bath városában francia hugenotta eredetű főnemesi családban. Őseihez hasonlóan ő is katona lett, előbb Portugáliában hadakozott, majd 1832-ben belépett a császári hadseregbe. A 2. huszárezred hadnagya, majd főhadnagya lett, 1838-ban elvette báró Splényi Ignác lovassági tábornok Mária nevű lányát. Egy év múlva anyagi okokból kilépett és felesége tanácsára Magyarországon telepedett le, 1848-ig Bars vármegyében gazdálkodott.

A szabadságharc kezdetekor a mozgó nemzetőrséghez csatlakozott, szeptember 15-én őrnagyi rangot kapott és a 2. Pest megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj parancsnoka volt. Egysége élén részt vett a győztes pákozdi és a vesztes schwechati csatában (ez utóbbiban ő aratta az egyetlen magyar sikert). Az ütközet után Kossuth ezredessé léptette elő és a feldunai hadtest dandárparancsnokává nevezte ki; Guyon ekkor már éles ellentétbe került Görgey Artúrral, viszálykodásuk később sok zavart okozott a honvédség felső vezetésében. 1848 decemberében Nagyszombatnál magára hagyatva vette fel a küzdelmet Simonich osztrák tábornokkal, a többszörös túlerőben lévő ellenség bekerítette, és csak jelentős véráldozatok árán tudott kitörni.

A főváros feladása után a feldunai hadsereg hadosztály-parancsnokává nevezték ki, Görgey alárendeltségében. A magyar hadvezetés úgy döntött, hogy a hadsereget a Felső- és Közép-Tiszánál összpontosítja, Görgey pedig Vác és az északnyugati bányavárosok fel indult, hogy megakadályozza a támadást a kormány székhelye, Debrecen ellen. Guyon egysége utóvédként haladt és többször összetűzésbe került a Csorich vezette üldözőkkel. A Selmeci-szoros birtoklásáért folytatott harcok során azonban sorozatos vereségeket szenvedett, így az egyre szorongatottabb helyzetbe kerülő Görgey a bekerítést elkerülendő a bányavárosok kiürítésére kényszerült. A rendelkezésére álló két lehetőség közül végül úgy döntött, észak felé, az ellenség által megszállt Branyiszkói-hágón áttörve közelíti meg Kassát. A támadás vezetését Guyonra bízta, keze alá szándékosan a gyengébb zászlóaljakat bízta, hogy ezek győzelme erősítse a harci morált.

A 758 méter magasan vezető, meredek terepen megközelíthető Branyiszkói hágó tizenhárom kanyarulatát és szorosait a védők barikádokkal tették valóságos erődítménnyé. Guyon azonban biztos volt a sikerben, győzelmi jelentését már előre megírta. Az 1849. február 5-i roham előtt sajátos németségével fordult a katonákhoz: Vorwärts dupla lénung, rückwärts kartács schiessen - azaz ha előrementek, dupla zsoldot, ha hátráltok, kartácsot kaptok. A sajátos ösztönzőt alkalmazta is, az első roham kudarca után a megfutamodó újoncok közé lövetett.

Frankhon ivadéka, Angolhon szülöttje, Magyarhon vitéze

Guyon ezek után maga állt a roham élére és diadalra vezette katonáit, az ellenséget szuronnyal vetették ki egyik állásából a másik után. Este öt órára értek fel a hegytetőre, és éjfélre foglalták el mind a huszonhárom állást: az út nyitva állt Eperjes felé. Guyon a magyar szabadásharc egyik első és leglelkesítőbb győzelmét aratta, amely megnyitotta az utat Eperjes felé. Katonai téren a magyar fél került fölénybe, a magyar seregek egyesülése lehetővé tette a győzelmes tavaszi hadjáratot.

1849. március 3-án, amikor a kápolnai csatavesztés után a tiszafüredi táborban zendülés tört ki Dembinszky ellen, Guyon egyedüliként állt a lengyel tábornok mellé. Ezzel persze kihívta Görgey haragját, aki immár fővezérként négy nappal később feloszlatta Guyon hadosztályát. A branyiszkói győzőt Kossuth március 15-én vezérőrnaggyá és a komáromi vár főparancsnokává nevezte ki. Guyon regénybe illő kalandok után, magát az ostromlókon keresztül vágva jutott be az erősségbe, amelyet a felmentő seregek megérkezéséig védelmezett. Mivel azonban itt is ellentétbe került a katonai és polgári vezetéssel, Görgey május végén felmentette tisztségéből.

A sértett Guyon elbocsátását kérte a szolgálatból, de Kossuth rábeszélésére a déli hadseregben szolgált tovább, a bácskai hadtest parancsnokaként. Július 14-én Kishegyesnél megverte Jellasicsot, de a titeli fennsík elleni támadása kudarcba fulladt. Az augusztus 9-i vesztes temesvári csatában Bem sebesülése után rövid időre ő volt az összevont magyar haderők főparancsnoka. Mivel a demoralizált sereget nem sikerült újraszerveznie, augusztus 18-án emigrált.

Már török területen, Vidinben Kossuth altábornaggyá léptette elő. Guyon áttért a muzulmán hitre és Kursid pasa néven török szolgálatba lépett. Damaszkuszban 1850-ben elfojtott egy felkelést, majd a krími háború kitörése után az ázsiai hadszíntérre küldték. 1855-ben Iszmail pasa - azaz Kmety György honvédtábornok - társaságában védte az oroszok ellen a karszi elődöt. A török kormány végül visszahívta, halálát feltehetően intrikák következtében mérgezés okozta 1856. október 11-én Isztambulban. Sírja a Haydarpasa temetőben van, a sírfelirat magyar szövege így szól: Itt nyugszik Guyon Richard gróf török fő-tábornok, Frankhon ivadéka, Angolhon szülöttje, Magyarhon vitéze.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)

Branyiszkó hőse: 150 éve halt meg Guyon Richárd

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra